Kellesz!

Hideg van, sötét és hull a hó,
szólnék hozzád ha lenne szó
mindarra amit jelentesz nekem,
mert miattad lett szebb az életem.

Idegen, akit lépésenként engedtem közel

Bármit mondd, minden szava gyengéden ölel
Most velem van de mégis távol,
s én féltem, a szörnyű kegyetlen világtól.

Attól a helytől, melyben nincs már béke,
Minden szép dolog egy régi kor emléke.
Visszahoznék, mindent ami már rég elmúlt,
De az élet tőlem minden érzést lenyúlt.

Ha lehunyom a szemem miért nem jön az álom?
Miért van az, hogy a helyem sehol sem találom?
Vajon tudod e, hogy Te vagy, van e annyi hited?
Vajon érzed benn a meleget míg kívül minden hideg?

Te vagy, az kinek szól ez a vers
Hát gyere és szeress, ha mersz!

A szép szavak, képek mellett

Kell hogy itt legyél, NEKEM TE KELLESZ!

Nem mondom, hogy szeretlek,
mert lehet hogy tévedés.
Lehet ez az élettől
egy kedves átverés.

De amit most fogok mondani
Azt fura az én számból hallani
Elsodorhat bármerre az élet
ha kell örömmel meghalok érted.

/saját/