sok szeretettel utoljára Neked!
,,Sokszor úgy veszítesz el valamit, hogy a tied volt, de észre sem vetted.,,
Annyi minden történik és annyi minden történhetne másképp. Annyian vagytok körülöttem, most mégis egyetlen emberkének tartozom köszönettel. Debi, te vagy az! Bebizonyítottad, hogy azon kívül, hogy olyan idióta vagy mint én, igazi barát vagy őszinte és megértő. Ráébresztettél, hogy nem érdemes így szenvedni senki miatt, főleg egy olyan ember miatt, aki semmit sem érez irántad. Igen ráébredtem, hogy ez az egész csak egy hatalmas félreértés... úgy kábé 3 hónapra visszanézve félreértés volt minden perc, amikor miatta voltam boldog, minden pillanat amikor az eszembe jutott, igazából tényleg... minden.
Mindig van egy hang ott benned, egy halk hangocska ami megsúgja mi lenne a helyes... néha elég halkan, lehet észre sem vennéd... az én hangocskám most azt ordítja mindenek előtt, hogy NEm VAN ez Így jÓL!!! Nincs rendben az hogy vagy nagyon boldog vagyok vagy nagyon nem... én ezt nem szeretném.
Elegem van abból, hogy nem tudok másra gondolni... ez is mind mind hülyeség mert tudnék. És most lenne is kire. Valaki aki legalább egy esélyt megérdemel, mert nem a havert látja bennem, hanem valami mást. Mert talán ő majd ,,nem ver át,, .
Ha valaha szar kedvem vt miatta, akkor ez meg fog szűnni, ha valaha sírtam akkor az volt az utolsó könnycsepp... és ha valaha álmodoztam... hát mondjuk úgy felébredtem. És tényleg köszönöm azoknak akik felráztak!
Rég volt ilyen, mint a ma este... Őszintén boldog tudtam lenni, ami szerintem nagyon fontos és régebben el sem tudtam képzelni máshogy az életemet... a régi Zsuzsi. Rájöttem nem ér annyit az egész, hogy megöljem őt... és talán nincs is még késő feltámasztani. Ez a ma esti Zsuzsi ez százszázalékossan a régi volt és jól érezte magát. Remélem most már nem fogtok rossz híreket kapni... egy biztos, nem agyalok annyit a dolgokon, nem élem bele magam semmibe. És hallgatok ,, a hangocskára ott belül,, mert ő tudja, mit kell tennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése