2010. ápr. 7.

Vajon megtennéd e kedvesem?

Szituáció..:
kiírom msnre: ,,Ha azt mondanám, gyere bújj most hozzám, vajon megtennéd e kedvesem? ,,


Tiha üzenete:
szia!
én megtenném :$ :P

(: Kedves vagy, és tudom, hogy nem gondoltad komolyan hiszen ismerlek, de igazából itt most nem is ez a lényeg. A három számjegyű msn partnereim közül egyedül te voltál rá képes. (:
És nem az első eset, hogy figyelmes vagy! Igazi barát =)
Nekem ez sokat jelent, még akkor is ha csak msnről van szó :)

Na igazából ebből indult ki az én kis agyalásom a jelenlegi ,,életemről,, meg a ,,lelki világomról,,...

Elegem lett a minden szép és jó és boldog vagyok és szivárvány van meg optimizmus... igen ezt én írom, és nem a ,,régi Zsuzsi,, nem jött vissza, talán elment örökre és talán nem is hiányzik senkinek. Ember vagyok... néha jól esne, ha valaki csak úgy ok nélkül kedves velem... ha őszinte, esetleg ha valaki szeretne (úgy szerelemből).
Minden heppi lenne, ha nem lennék ennyire rohadtul nem is tudom... naiv?... talán, ha nem hinném el hogy igen ő az, ha nem gondolnék rá... ha tudnám, hogy ő mit érez. Talán akkor ez a vers sem született volna meg, talán nem lennék kétségek között... és talán rengeteg Szép percet vesztettem volna. Mindennek ára van... ezt értem és ez így van rendjén miért is lenne másképp? Én nem fogok soha olyan emberrel összejönni aki iránt nem érzek semmit. SOHA! És talán ez a büntetés azért mert nem kurválkodom... ez, hogy aki iránt meg igen, az irántam nem érez semmit. Megérdemlem.
Ismersz... tudod mi az ami boldoggá tesz, és tudod, hogy nem szoktam ok nélkül szomorú lenni... sőt, a régi Zsuzsi szinte sosem volt az... vagy talán csak jól leplezte... ez a Zsuzsi már nem tudja leplezni az érzéseit...

Tavasz van, én jól vagyok
Írok, hátha olvasod.
Hátha érzed azt amit én
Hátha vársz, hogy velem legyél.
Hosszú esték, rövid percek,
Ha rád gondolok boldog leszek.
Lesz majd egy hajnal és eltűnök végleg.
Amikor biztos lesz, hogy már nem érzed.
De az élet olyan rövid, minden percért kár...
Miért?? A boldogság nekünk miért nem jár?
Miért nem tudok rendesen várni?
Semmi értelme ide firkálni.
Miért nem történik semmi sem velünk?
Miért nem lehet jobban küzdenünk?
Nem tudom mikor szenvednék jobban.
Ha maradnál, vagy itt hagynál a porban...
Legyek inkább egyedül, mint a nap az égen,
Ő is magányos, de tündököl szépen
Vajon valakinek feltűnik, mit érezhet ő?
Vagy a fénytől mindez félreérthető...
Legyek én is olyan? Színleljek? Nem!
Többé nem teszem! Ember vagyok énis
Ha fáj: könnyezem.


Tudom hogy gagyi lett, de igazából már nem érdekel, ha fontos vagy nekem úgyse mondod azt h szar, ha meg nem úgyse érdekel a véleményed. Őszinte leszek bármi is lesz nem baj ha cserébe valami teljesen mást kapok. Talán majd egyszer... egyszer lesz valaki aki velem is őszintén tudatja azt az igazságot ami megfelel annak is amit hallani szeretnék.
Ja és a vers utolsó sora... könnyezem... nem Nem sírok! Inkább jövök és itt hagyom a killódásaim nyomait nektek! Hogy ha te nem vagy ebben akkor örülj neki, és hogy lásd még az ilyen duracell nyusziknak is van szar napjuk...
Ha meg van valaki az életedben akit szeretsz és viszont szeret, küzdj érte... luxus elengedni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.