Jó az út amin jársz és többé ne is fordulj vissza!

,,Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte,,...
ha meg két bolond van aki ugyanazért küzd, az már biztos, hogy nem veszett ügy. Az élet tartogat meglepiket, ez tény és talán nem is az élet hanem szimplán azok az emberek akikben megbízol, akikre számítasz... bármikor csalódhatsz, a csalódás mértéke függ attól, hogy mennyire áll hozzád közel az a személy, vagy az élet azon területe, ahol másképp alakultak a dolgaid. Ha fontos ember tett keresztbe fontos helyen, na az nagyon tud fájni... tapasztaltam már vagy másfél éve, mentségére szolgáljon, hogy akkor az a számomra fontos ember egyedül saját magát tartotta fontosnak és nem vette észre, hogy mi van. Akkor a köztünk lévő hát nem is tudom ismerettség... számomra végleg megszűnt és igyekeztem minden eszközzel kisöpörni az életemből...- őszintén szólva a mai napig sem bántam meg- talán mert éreztem, hogy nincs helye benne, hogy ő nem az az ember akivel álmokat fogok valóra váltani. A nagy álmot, ami még mindig minden este visszatér és minden reggel ezért kelek fel. Nem tudom mikor válhat valósággá, most úgy érzem itt van közel, csak nyúlnom kell érte. Egyedül azonban sosem érhetem el, mert ez kétemberes feladat. Először nekem kell majd harcolni hogy az a másik újra a régi legyen és képes legyen harcolni velem... Egy éve táncolunk együtt lassan Bencével, magánéletben is jól kijövünk és a táncparketten is minden szuper. Hozzáállás problémákkal küzdünk, amik az utóbbi időben egyre durvábbak és beárnyékolják a táncot... pont most mikor nyakunkon a versenyzés, nyakunkon az álom megvalósulása. Bármennyire is idióta, -ami nem lenne baj tornatermen kívül- akkoris imádok vele táncolni, és hiszek bennünk, hiszek abban, hogy a gála utáni Bence még létezik... csak egyedül nem fogom tudni feltámasztani. Küzdeni fogok, hogy megtanuljon küzdeni, hogy ismét érezzük, hogy megérte minden. És nem biztos, hogy győztesen kerülök ki a küzdelemből, lehet hogy csalódok majd újra és újra, de közben legalább azt csinálom ami éltet és talán új értelmet nyer az egész. De bármi is legyen az álommal, ami végülis csak egy álom... én már ígyis nagyon sokmindent nyertem a tánccal, rengeteg boldog pillanatot, valóra vált álmokat, barátokat, érzéseket, ÉLETET! Tehát nem mindig az számít mi az úticél... sokszor a leglényegesebb az odáig vezető út. Azzal hogy harcolni indulsz vállalod a vereség kockázatát. Sokan pedig csak azért vesztesek, mert nem vették észre, hogy győztek.