2010. szept. 30.

♥5 év ♥

Szinte hihetetlen, de igazából csak kimondva tűnik soknak.
Tavaly leírtam már a legfontosabbat, hogy mit jelent nekem ez az egész illetve, hogy ki(k) az(ok) akiknek hálával tartozok mindezért. Nyilván ez semmit sem változott :D néhány dolog azonban igen, a legfontosabb ami az elmúlt héten történt, hogy tanárnéni lettem, na de nem akárhol meg akárhogyan, nem :D... Laci mellett! :D
Ez az ami most a legnagyobb örömet okozza és tartja bennem a lelket.
Most, hogy Bence részéről elég érdekes hozzáállást tapasztalok. nagyon jó, hogy van hol kamatoztatnom a munkámat és hogy pont egy olyan ember ismer el, mint Laci :).
Azon a helyen ahol öt éve az új helyzettel, Huszta Laciékkal és egyáltalán a tánccal ismerkedve megtettem az első esetlen angolkeringő alaplépéseimet egy nálam 30 centivel alacsonyabb fiúcskával, aki minimum 10szer taposott széjjel, most tanársegéd vagyok egy kiváló táncos mellett. :D
Hihetetlen jó és nagyon örülök ennek most. Amikor már semmi más, ez okot ad az örömre és ha erre gondolok érzem, hogy fontos vagyok még és van helyem ebben a gyönyörű szép művészetben, amihez semmi nem hasonlít és amit semmi nem pótol, amiből sosem elég, ami maga az élet.



Tánc közben azzá válsz, ami épp lenni szeretnél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.