2010. szept. 20.

Valakinek, aki hiányzik




Mert van valahol valaki aki más mint a többiek,
talán nem is igazi barát,
talán csak egy idegen,
akinek megmagyarázhatatlanul nagy helyet töltesz be a szívében,
a szíve azon csücskében,
ahol a kitörölhetetlen emlékek,
felejthetetlen pillanatok és emberek "laknak".


És ezt adom neked... igen az eget és rajta azt a fénylő korongot. Éjjel pedig az apró kis fényeket. Ha eszedbe jutok csak nézz fel! Ezt mindketten látjuk. Gondolj bele... talán az egyetlen közös pont az életünkben. Olyan hatalmas, ott van mindenhol... Veled, és velem is. Rád mosolyog. Sírni kezd. És talán ugyanaz jut eszedbe róla ami nekem; nem is olyan nagy a távolság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.