2011. jan. 5.

Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

"Ha valahol hallgatod ezt a dalt, ha valamit mondjuk Benned is elindít.
A történet akárhol tart, ne felejtsd el, hogy hol van a híd!"

3 éve, hogy elveszítettünk egy remek embert, egy kiváló táncost, egyedülálló tanárt, kivételes barátot... 3 éve Huszta Laci váratlanul itt hagyott minket. Mindegy, hogy hány év múlik el, ez nem fogja enyhíteni a fájdalmat és az űrt amit maga után hagyott.
Azóta ő van ott minden tánclépésemben és ő segít, hogy ne legyen olyan akadály, amit nem küzdök le. Nagyon hálás vagyok Neki ezért és csak remélni tudom, hogy valaha megköszönhetem majd és mindent megteszek, hogy egyszer majd büszke lehessen rám ott fent.





Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat.
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.