Tartozom még egy álommal...

"Nevess, mintha semmi sem fájna!
Szeress, mintha sohasem bántottak volna!
Táncolj, mintha senki sem figyelne!
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen."

Eseménydús időszakon vagyunk túl. :) Megvolt a Táncsics gála és sikerült besöpörni egy tehetségkutató első helyezését. A sikerek mellett egyre inkább kezdünk mindketten alázattal fordulni egymás és a tánc felé. Sokat dolgozunk együtt, jól kijövünk és nagyon jól alakulnak a dolgaink. El kellett telni egy időnek, hogy ez a jelenlegi helyzet kialakuljon, de erre érdemes volt várni.
"Mikor érzem a zenét elvesztem az irányítást az eszem, a testem és a lelkem felett. "

Ez az érzés, - amikor megszűnik a külvilág, nincs más csak a partnered, Te, a zene és a következő lépés- na ez valami hihetetlen és semmihez sem fogható. A mozdulatok összhangja, a ritmus lüktetése, a szabadság, a vidámság, a szenvedély, a derű, a fantázia. Mind mind egyszerre van jelen ebben a csodás művészetben. "Tánc közben azzá válsz, ami lenni szeretnél."

Hatalmas dolog, hogy részese lehetek mindennek Nem bánom a kezdeti nehézségeket, a negatív kritikákat, a rossz lépéseket és nem bánom az izzadságcseppeket sem. Nem bánom, hogy nem adtam fel amikor nehézségbe ütköztem.
Hálás vagyok az életnek, hogy mindebben részem lehet. Hálás vagyok első sorban a Laciknak, akik mindig a példaképeim maradnak és hálás mindenkinek, aki a fellépéseken szurkol értünk.
"A boldog élet titka, hogy legyenek sikereid, amire büszke lehetsz és legyenek céljaid, amik hajtanak tovább." Én boldog vagyok, mert mindenem megvan, szerelem, barátok, család, egészség, tánc, sikerek és mindig lesz valaki, akinek tartozom még egy álommal. "S hangom után talán megfordul a szél..."

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Sosem vagy egyedül

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Vállalni a legnagyobb kockázatot. Megosztani a másikkal az álmaidat, az örömödet, bánatodat, az életedet. Megbízni benne és kiállni mellette.
"mikor az álmok úttalan útján a szívem súlya nehéz, Te vagy a kéz, ki nyúl kezem után..."

A legszebb ajándék az élettől, ha van valaki melletted, akit szerethetsz és az a valaki ugyanígy érez irántad. Szép, ugyanakkor ritka is. Jó érezni a kezet, ami utánad nyúl, ha zuhansz és ha könnyezel letörli a könnycseppet. Természetes, hogy ennek az embernek csak a legjobbat akarod, azt, hogy éljen a lehetőségeivel, legyen olyan az élete, amilyennek szeretné és semmiképp sem állnál az útjába, nem várnád el tőle, hogy ne használja ki a lehetőségeit. Teret adsz neki akkor is ha a lehetőségek több ezer kilométerre vannak tőled és elválaszthatnak.

A legnagyobb próbatétel ez, hogy elengedsz valakit, és csak remélni tudod, hogy visszatér. Mert csak az a madárka a tiéd, amit ha elengedsz visszarepül hozzád. Nehéz dolog ez, de nem szabad önzőnek lenni, mérlegelni kell és bátornak lenni, na meg erősnek, ami a legnehezebb, de mindig lesznek olyan dolgok, amik megkönnyítik, csak észre kell hogy vedd.

"A szerelem művészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki."
Ha vannak is dolgok, amikről le kell mondanod, de ugyanakkor vannak álmaid és tudsz örülni a legapróbb jó dolognak is ami történik, akkor sokkal könnyebb elfogadni a kialakult helyzetet.
Csak nézz szét a világban, hagyd, hogy rád találjon az a néhány ember, " aki, ha néha rád tör az űr, a füledbe súgja: SOSEM VAGY EGYEDÜL!"

Szeress így!

"Kapj el, hogyha zuhannék, ha a vérem széjjeltép!..."
Mert, van hogy az ember nem egy földre szállt angyal, vagy nem viselkedik úgy, ahogy kéne. Miért? Mert ember. Hibázunk, elesünk és ezért kell, hogy legyen egy társunk, aki felsegít és utat mutat ilyenkor. Aki nem csak a vidámságban és az ökörségben osztozik velünk, hanem megnyugtat ha félek, átkarol, ha fázom, biztat, ha fáj. A tudat, hogy van egy ilyen valaki, már önmagában bátorít. A gondolattól, hogy valaki mellettem áll, minden hibám, gyengeségem ellenére, rögtön elmúlik a remegés, a zord levegő felmelegszik, a szürke világból pedig egy szivárványszínű hely lesz, ahol egyszerűen jó lenni.
"Nekem így vagy szép, én ilyennek szeretlek. Azt a lányt szeretem akit 3 hónapja megismertem benned" - az idézet a páromtól származik. Egy ilyet hallani elmondhatatlan érzés, megnyugtató, biztonságot adó... hiszen ebben a "tökéletes" világban, ahol mindenki elvárásokat támaszt velem szemben, ahol nap mint nap bizonyítani kell és a legjobbnak kell lenni, erőfeszítéseket kell tenni, küzdeni kell, hogy megmutasd magad, hogy elfogadtasd magad. Ha egy ilyet hallok, akkor valami egészen különös érzés fog el. Tényleg? Engem? Ezt a lányt? Smink nélkül? Mackónadrágban? Kócos hajjal? Tényleg nem kell, hogy más legyek? És tényleg nem kell.
"Éltem ahogy más, egyszerű napokon. Mentem ahogy más egyszerű utakon. S közben valahol végig hittem, ez a jó irány. Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon és hogy Rád vártam tudni fogom!"- Én tudtam! Végig hittem benne, hogy egyszer eljön majd valaki, aki nem változtatni akar rajtam, csak egyszerűen velem lenni, megosztani mindenét amije van, örömét, bánatát, álmait, félelmeit... bármit. Egy álom, egy csoda, vagy nem is tudom mi Ő nekem, nincsenek megfelelő szavak, hogy leírjam, amit gondolok róla, amilyennek látom. Ő az aki teljessé tette az életemet, akitől a szép még szebb lett. Minden nap hálát adok a sorsnak, hogy így alakult és sosem fogom elfelejteni a reggeleket, amikor a legboldogabb emberként ébredtem fel.