Szeress így!

"Kapj el, hogyha zuhannék, ha a vérem széjjeltép!..."
Mert, van hogy az ember nem egy földre szállt angyal, vagy nem viselkedik úgy, ahogy kéne. Miért? Mert ember. Hibázunk, elesünk és ezért kell, hogy legyen egy társunk, aki felsegít és utat mutat ilyenkor. Aki nem csak a vidámságban és az ökörségben osztozik velünk, hanem megnyugtat ha félek, átkarol, ha fázom, biztat, ha fáj. A tudat, hogy van egy ilyen valaki, már önmagában bátorít. A gondolattól, hogy valaki mellettem áll, minden hibám, gyengeségem ellenére, rögtön elmúlik a remegés, a zord levegő felmelegszik, a szürke világból pedig egy szivárványszínű hely lesz, ahol egyszerűen jó lenni.
"Nekem így vagy szép, én ilyennek szeretlek. Azt a lányt szeretem akit 3 hónapja megismertem benned" - az idézet a páromtól származik. Egy ilyet hallani elmondhatatlan érzés, megnyugtató, biztonságot adó... hiszen ebben a "tökéletes" világban, ahol mindenki elvárásokat támaszt velem szemben, ahol nap mint nap bizonyítani kell és a legjobbnak kell lenni, erőfeszítéseket kell tenni, küzdeni kell, hogy megmutasd magad, hogy elfogadtasd magad. Ha egy ilyet hallok, akkor valami egészen különös érzés fog el. Tényleg? Engem? Ezt a lányt? Smink nélkül? Mackónadrágban? Kócos hajjal? Tényleg nem kell, hogy más legyek? És tényleg nem kell.
"Éltem ahogy más, egyszerű napokon. Mentem ahogy más egyszerű utakon. S közben valahol végig hittem, ez a jó irány. Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon és hogy Rád vártam tudni fogom!"- Én tudtam! Végig hittem benne, hogy egyszer eljön majd valaki, aki nem változtatni akar rajtam, csak egyszerűen velem lenni, megosztani mindenét amije van, örömét, bánatát, álmait, félelmeit... bármit. Egy álom, egy csoda, vagy nem is tudom mi Ő nekem, nincsenek megfelelő szavak, hogy leírjam, amit gondolok róla, amilyennek látom. Ő az aki teljessé tette az életemet, akitől a szép még szebb lett. Minden nap hálát adok a sorsnak, hogy így alakult és sosem fogom elfelejteni a reggeleket, amikor a legboldogabb emberként ébredtem fel.