"mikor az álmok úttalan útján a szívem súlya nehéz, Te vagy a kéz, ki nyúl kezem után..."
A legszebb ajándék az élettől, ha van valaki melletted, akit szerethetsz és az a valaki ugyanígy érez irántad. Szép, ugyanakkor ritka is. Jó érezni a kezet, ami utánad nyúl, ha zuhansz és ha könnyezel letörli a könnycseppet. Természetes, hogy ennek az embernek csak a legjobbat akarod, azt, hogy élje
n a lehetőségeivel, legyen olyan az élete, amilyennek szeretné és semmiképp sem állnál az útjába, nem várnád el tőle, hogy ne használja ki a lehetőségeit. Teret adsz neki akkor is ha a lehetőségek több ezer kilométerre vannak tőled és elválaszthatnak.
n a lehetőségeivel, legyen olyan az élete, amilyennek szeretné és semmiképp sem állnál az útjába, nem várnád el tőle, hogy ne használja ki a lehetőségeit. Teret adsz neki akkor is ha a lehetőségek több ezer kilométerre vannak tőled és elválaszthatnak. A legnagyobb próbatétel ez, hogy elengedsz valakit, és csak remélni tudod, hogy visszatér. Mert csak az a madárka a tiéd, amit ha elengedsz visszarepül hozzád. Nehéz dolog ez, de nem szabad önzőnek lenni, mérlegelni kell és bátornak lenni, na meg erősnek, ami a legnehezebb, de mindig lesznek olyan dolgok, amik megkönnyítik, csak észre kell hogy vedd.
"A szerelem művészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki."Ha vannak is dolgok, amikről le kell mondanod, de ugyanakkor vannak álmaid és tudsz örülni a legapróbb jó dolognak is ami történik, akkor sokkal könnyebb elfogadni a kialakult helyzetet.
Csak nézz szét a világban, hagyd, hogy rád találjon az a néhány ember, " aki, ha néha rád tör az űr, a füledbe súgja: SOSEM VAGY EGYEDÜL!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése