Unokaöcsi :)

"Hello, jó reggelt, hát ez volna a világ, hello ébredj itt már nem igazak a csodák...de akár kereslek majd akár megtalálsz itt a legjobb helyen jársz. "

Én vagyok a legfiatalabb a szűkebb családban így nem igazán éltem át, milyen, mikor egy új kis jövevény érkezik. Tegnap reggel Marcell érkezésével elkezdődött a családunkban egy új fejezet. Ez a kis emberke olyan védtelen még, minden idegen neki és csak sírni tud, nem tudja elmondani mi a baja és mit szeretne. A kis csöppségnek még nincsenek hibái, bűnei csak egy hatalmas szerető családja. Mi is ilyenek voltunk egyszer valamikor, és így vette kezdetét számunkra is az, ami most számára. Ez a valami, amit mi életnek hívunk. A mi dolgunk lesz hogy megmutassuk neki ezt a hatalmas világot, megóvjuk a szörnyűségektől, szeressük, "hogy majd ő is szeretni tudjon" és higgyünk benne, hogy tőle lesz szebb majd minden nap.
"És ha újraszületne veled majd a világ, gyerek válna mindenkiből, aki bánt, amit most hallanom kell, Te soha nem hallanád!"
Marcellínó! Ha megtanulsz olvasni megmutatom majd a bejegyzést én akkor már valószínűleg vén nyanya leszek és minimum annyira büszke az ő első unokaöcsijére mint most. Mindenki nagyon örül Neked Te srác és már mostantól Te vagy a szemünk fénye és várunk már haza :D:D

Ain't no sunshine♥

"... when she's gone. Only darkness everyday.
Ain't no sunshine when she's gone and this house just ain't no home...
...anytime she goes away."

A csend igazsága

Nem keresem többet az Igazságot...
csak leülök csendben, halkan ülök és várok.
S ha eljön újra, majd illendően köszöntöm,
s mint régi barátok együtt ülünk a földön.

Minden rajtad múlik, Testvér és Rajtam,
hogy megfogjuk-e egymás kezét a bajban.
Hogy elhisszük-e újra az isteni tervet,
hogy Isten vagy, ha boldogságot teremtesz.

Nem keresem többet az Igazságot,
ha kell, majd Veletek megtalálom,
ha kellünk neki, majd Ő talál meg Minket,
de addig magamban hallgatom a csendet.

Mindent szabad

...csak fogd a kezem, küzdd át magad velem az életen!

Hiszek benne, hogy kicsi a világ és nincsenek véletlenek, tisztában vagyok azzal, hogy minden ami az életemben van az okkal van ott és igyekszem minden apró kis dogot megbecsülni amim van. Örülni az apró és a nem olyan apró dolgoknak, amiknek sokan nem tudnak. Van ez a kicsi világ, ahol az emberek félnek, hogy nem férnek el, vagy nem is tudom, de minden esetre igyekeznek úgy élni, hogy minél nagyobb teret kapjanak és minél többet ártsanak egymásnak. A szemünk előtt folyik a képmutatás, az értéktelen dolgok erőltetése, a látszat, a semmi iránti hatalmas rajongás. Rossz nézni, hogy a világ túl kicsi és egy élet túl kevés, hogy minden és mindenki beleférjen mégis pont ettől szép, hiszen megvan a lehetőségünk, hogy döntsünk hová szeretnénk tartozni. Szeretnénk e bábuk lenni és azt tenni amit valaki kitalált, vagy egyéniek szeretnénk maradni és olyan emberek társaságát keresni, akik nem várják el tőlünk, hogy eljátsszunk egy szerepet, ami talán egyáltalán nem is áll jól. Vállaljuk e kockázatot, hogy önmagunk maradjunk és ha megtesszük és egy nap mégis egyedül maradunk a telefonunk névjegyzékét végigpörgetve lesz e valaki, akit bátran hívunk föl, mert tudjuk, hogy szó nélkül jönni fog... Szerencsés vagyok, ha azt mondom jelenleg az vagyok, aki mindig is lenni akartam, olyan társam van, amilyet mindig is szerettem volna, olyan életem, amit annak ellenére is élvezni tudok, hogy látom igazából miről szól. Hatalmas küzdelemmel jár, hogy mindig minden percben az lehessek, aki lenni szeretnék, hogy a társam is érezze, hogy hozzám tartozik mégis nagyon megéri ez a küzdelem, hiszen ha van valaki aki megfogja a kezed és átsegít a problémákon akkor mindened megvan, van aki vár, aki átölel és a határok, amiket sokak tartanak szem előtt, egyszerűen megszűnnek.

Évszakok

Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;

Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.

Benned és bennem...

... vers egy olyan embernek, akivel barátunknak vallottuk egymást, egyszer... valamikor.
Lehet, hogy tévedtünk.

Benned és bennem volt valami közös,

talán ugyanaz az ég volt a fejünk fölött.
Benned és bennem volt valami szép
Talán az amire vártunk nagyon rég.
Talán ugyanaz az élet, ugyanaz az álom
Talán nem kerestem és örültem, hogy látom
Talán nem is volt bennünk semmi ami közös
Hisz két út sem lehet egyformán rögös
Talán nem írnék dalokat ha nem lenne így
Talán nem lenne felhős a csillagos ég
Talán lenne még bennünk valami szép
Talán megkérdeznéd élek e még...

/saját/

Furcsa magasban

Nem érti senki és Te sem tudod

Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok.
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el.