"Hello, jó reggelt, hát ez volna a világ, hello ébredj itt már nem igazak a csodák...de akár kereslek majd akár megtalálsz itt a legjobb helyen jársz. "
Én vagyok a legfiatalabb a szűkebb családban így nem igazán éltem át, milyen, mikor egy új kis jövevény érkezik. Tegnap reggel Marcell érkezésével elkezdődött a családunkban egy új fejezet. Ez a kis emberke olyan védtelen még, minden idegen neki és csak sírni tud, nem tudja elmondani mi a baja és mit szeretne. A kis csöppségnek még nincsenek hibái, bűnei csak egy hatalmas szerető családja. Mi is ilyenek voltunk egyszer valamikor, és így vette kezdetét számunkra is az, ami most számára. Ez a valami, amit mi életnek hívunk. A mi dolgunk lesz hogy megmutassuk neki ezt a hatalmas világot, megóvjuk a szörnyűségektől, szeressük, "hogy majd ő is szeretni tudjon" és higgyünk benne, hogy tőle lesz szebb majd minden nap. "És ha újraszületne veled majd a világ, gyerek válna mindenkiből, aki bánt, amit most hallanom kell, Te soha nem hallanád!" Marcellínó! Ha megtanulsz olvasni megmutatom majd a bejegyzést én akkor már valószínűleg vén nyanya leszek és minimum annyira büszke az ő első unokaöcsijére mint most. Mindenki nagyon örül Neked Te srác és már mostantól Te vagy a szemünk fénye és várunk már haza :D:D
"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.
Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése