Emlékezni Rád!

"Sok régi emlék, mozdulat és szó.
Viccek, tánc és siker, el nem mondható.
Életem kertjében 100 nyíló virág.
Leülök egy percre, emlékezni rád."

2008. január 5. ennek már 4 éve. Elveszítettünk. Elmentél és úgy, hogy senkinek sem szóltál. Tele voltál tervekkel, élettel, álmokkal és aligha ismertem akkoriban nálad jobb humorú embert, aki nem csupán a kezdő másodikos társastánc tagozatos kis pisist látta bennem, hanem többet. Akkortájt nem sok mindent láthattál még bennem, botladoztam, nem voltam valami nagy szám és talán most sem vagyok. Akkor még nem sejtettem, hogy ez valaha ennyit fog majd jelenteni, de mióta tudom, hogy Te is látod, -és sajnos már nem tudsz szólni a hibákért- próbálok mindenre jobban ügyelni, és úgy táncolni, hogy örömmel nézhesd. Őszintén remélem, hogy nem okozok csalódást.

Hányszor kaptam erőt Tőled és jeleket, hogy helyem van itt... Hányszor néztem rá a képre a telón, vagy a falamon és gondoltam arra, vajon milyen lenne ha még köztünk lennél... 2 évet kaptunk az életedből, ezalatt elindítottál azon az úton, amin azóta is járok. Az úton, ami a legnagyobb örömöket okozza és a legszebb dolgokon megyek keresztül azóta is. Ahol sikereket érek el és élvezek mindent, még az sem baj ha néha fájdalmaim vannak.
Te indítottál el rajta és adtál hozzá erőt. Te táplálod bennem a hitet, hogy érdemes küzdeni. Valószínűleg egy élet is kevés lesz megköszönni, amit adtál. A legszebb ajándékot, amit csak kaphattam; hogy megtaláltam a helyem a világban és azt, amit szenvedélyesen szeretek, a táncot.

Köszönöm, Huszta Laci!