2012. jún. 8.

Megtalállak



Félbehagyott versek,
Kiabáló csönd.
Elakadó szavak, lassan forgó Föld,

Sikító sorok
Süket füleidnek.
Némák a szavaim nem is érthetnéd meg.

Lelassul az idő,
Vágyad még elragad,
Behunyod a szemed és megadod magad.

Hozzád érve érzem,
Te is hozzámérnél.
Béna kezed erre én hiába kérném.

Távolság és falak
Közénk mégsem állnak.
Nem csupán emlék vagy, egyszer megtalállak. 

/saját/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.