Nagy viharra várva, ülök egy tóparton
Két szemed tüzében, nevedet sóhajtom.
Forró napfény öleli át a pillanatot.
Van idő, azt hiszem kicsit még maradok.
És bámulom veled a tiszta kék eget...
És átélem, azt ami szebb mint a képzelet.
És várom hogy szakadjon ránk egy nagy felhő,
Hogy elmosson mindent egy hatalmas eső,
Hogy cikázó villámok csapjanak nagy zajt.
Mert át kell hogy éljünk pár ilyen vihart.
Nagy vihar ha elmúlt, ülünk a tóparton
Megtépázott ég alatt nevedet sóhajtom.
Szivárvány tűnik fel, gyönyörű színekkel,
Időnk elfogy, lassan már mennem kell.
Jó volt látni milyen, ha nem csak képzelet...
És bámulom tovább, nélküled az eget.
/saját/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése