őszintén

"Azt hiszem, ha az ember őszintén megvallja, hogy mit akar az élettől, akkor azt az élet többnyire meg is adja." -mondta Ted bácsi a kedvenc sorozatomban. Természetesen nem tévedett, legalábbis úgy érzem maximálisan egyetértek vele. Nevezzük a vonzás törvényének, vagy sorsnak, a véletlennek, vagy bármi másnak mégis szentül hiszem, hogy bármi az enyém lehet, persze nem egyből és az is lehet hogy amíg megszerzem elmúlik az iránta érzett vágy mégis hiszem, hogy azok az álmok, amikhez évek óta ragaszkodom nem hiába élnek bennem még mindig elevenen. Hiszem azt is hogy bizonyos álmokban pont az a jó, hogy felébredünk belőlük. Mégis milyen jó reggel visszagondolni rá...
Arcok, hangok, illatok, színek... dolgok, amik az életem részei. Elsétálnak mellettem vagy észrevesznek, mosolyognak, vagy közönyösek, sokáig tartanak, vagy csak egy pillanatra ragadnak magukkal, elgondolkodtatnak, lekötnek, felszabadítanak. Rengetegen vannak és mindegyik mást üzen. Imádom őket, azokat is amik bántani akarnak... ők tesznek erősebbé. Hiszem, hogy lesz elég erőm mindenhez, amit akarok és mindig ott lesznek mellettem, akik segítenek. Őszintén szólva sok mindent akarok az élettől. Olyan dolgokat, amik megszerzéséért tettem és amikre később büszke lehetek és pár olyat is, amire talán nem... mindent akarok, amiben megtalálom önmagam, mindent és mindenkit, aki formál, minden olyan pillanatot, amilyennel ez a nyár is tele volt.