Mi a siker?

a 2012.10.28-i iDance kupa Felnőtt D,C Országos Bajnokság margójára

Számomra a siker nem jelent mást,  mint napról napra azt csinálni ami boldoggá tesz egy olyan személlyel aki maximálisan támogat és kiáll mellettem... a pillanatok, mikor így vagy úgy, de elismerik az ember  munkáját.  Vannak dolgok, amik lelkesítenek és vannak, amik letörnek. Vannak személyek, akik támogatnak és olyanok is, akik inkább csak hátráltatni próbálnak. Néha az utóbbi csoportba tartoznak olyan emberek is, akiknek egyértelműen támogatniuk kellene. A magyarázat persze egyszerű, de korántsem nevezhető normálisnak. Vannak emberek, akik letesznek valamit az asztalra, megélik a saját sikereiket és boldogok ettől. Boldoggá teszi őket az, hogy elvégeztek egy munkát, ami aztán meghozta az eredményét. Mi évek óta dogozunk azon, hogy minél jobbak legyünk, minél eredményesebben szerepeljünk a versenyeken és minél minőségibb táncot mutathassunk be a sokszor egy nappal előbb nyilvánosságra hozott fellépéseken. Edzésről edzésre, rengeteget izzadunk és rengeteg fájdalmat küzdünk le ezért. Ez a gyönyörű küzdelem a miénk. Egy percét sem cserélném le kényelmes ücsörgésre, drága táncruhára, a látszatra. Tudom, hogy csak az mondható a sajátomnak, amiért én magam teszek. Ha kell százszor próbálom meg újra.  udom, hogy nem kell egyedül küzdenem olyan undorító emberekkel, akiknek fáj ha valaki sikeresebb, mint ők... miért? mert ők sosem tudtak küzdeni. A készen kapott dolgok felett pedig korántsem éreznek akkora örömöt, mint amit a saját erőből létrehozott munka felett. Épp ezért féltékenyek másokra, akik hajlandóak valamit tenni is. Az ilyen emberek sikere ugyanolyan, mint ők maguk. Semmilyen. A hozzájuk hasonló tudatlanok hisznek nekik, de szerencsére mindig akadnak olyan elfogulatlanok - és általában többségben- akik tisztán látnak és egy jót nevetnek rajtuk, mert tudják, hogy mennyiben különböznek azoktól, akik mások hátán kapaszkodnak fel. És azt is tudják, hogy az ilyen emberek sosem lesznek igazán sikeresek. Köszönet azoknak, akik segítik a munkánkat és támogatnak abban, amit csinálunk. Nagyon jól esik az elismerés, a figyelmesség  azokban a pillanatokban, mikor megmérettetésre kerül a sor. Szerencsés vagyok, hiszen enyém a világ legjobb táncpartnere és többségében jóindulatú emberek vesznek körül.

Édes kis semmiségek...

Vannak olyan pillanatok az életben, mikor nem gondolkozik az ember. Vannak olyan emberek akik a legjobbat hozzák ki belőled, akiktől jó értelemben véve kiráz a hideg. Remegsz és nem tudod miért... Vannak olyan helyek, ahol sosem jártál még mégsem érzed magad idegennek. Talán azért mert minden és mindenki mosolyog rád, vagy talán azért mert van aki megfogja a kezed...
Vannak hibák, amiket el kell hogy kövessen az ember és hogy ezt semmiképp se bánja meg. Tévedések, kitérők, -vagy nevezzük őket bárminek- emlékük mosolyra fakaszt...A szürke hétköznapokban, mikor el vagy foglalva és eszed ágában sincs mosolyogni, akkor jut eszedbe egy dallam, egy ismerős mosoly, egy csók, egy siker. Gyakran megesik ez velem... akkor megkérdezik min mosolygok. Iyenkor csak azt válaszolom: "Ugyan, semmiség."
Semmiség, mégis ezekből tevődik össze mindaz, amit az életemnek nevezek. Ezekre fogok emlékezni évek múlva és ezek azok, amiktől senki sem foszthat meg. Apró, jelentéktelen mozaikdarabkák, amik nélkül nem lenne az igazi a kép.

Ébressz fel, ha vége

Álmodom, vagy ez most tényleg velem történik?- tettem fel magamnak a kérdést napról napra, amire azóta is keresem a választ... Egy külön világ, egy más dimenzió, ami megóvott a kételyektől és nem hagyott időt arra hogy gondolkodjak ezen... Egy csodás időszak, ami talán pont attól volt gyönyörű, hogy hamar véget ért. Pillanatok, amiket nem felejtettünk el. Csodák, amiket nem hozhatunk vissza.
Egy vers, amiben végre benne van ez az érzés, ami majd elmúlik... talán.

Ébressz fel ha vége, annak a mesének

amiben pár napja Veled együtt élek

Ébressz fel ha elmúlt az a mesés varázs

Ha majd a nagy tűzből nem lesz más csak parázs

Ébressz fel ha egyszer rád néznék hidegen

Ha nem venném észre  hogy nem vagy idegen

Ébressz fel ha eltűnt az égről a sápadt Hold

Ha elfelejteném, hogy akkor milyen volt

Ébressz fel ha fájna, hogy múló a pillanat

Ha fel kell hogy ébredjek, mondd hogy majd itt marad

Ébressz fel ha látod, hogy a távolban pirkad

Ha álmaink egén, nincsen már több csillag

Ébressz fel ha eljött az utolsó reggel

Amikor fáradtan  mellettem ébredsz fel

Ne szólj semmit akkor, mikor szólnod kéne

Csak egy öleléssel ébressz fel ha vége!

/saját/