Vannak olyan pillanatok az életben, mikor nem gondolkozik az ember. Vannak olyan emberek akik a legjobbat hozzák ki belőled, akiktől jó értelemben véve kiráz a hideg. Remegsz és nem tudod miért... Vannak olyan helyek, ahol sosem jártál még mégsem érzed magad idegennek. Talán azért mert minden és mindenki mosolyog rád, vagy talán azért mert van aki megfogja a kezed...Vannak hibák, amiket el kell hogy kövessen az ember és hogy ezt semmiképp se bánja meg. Tévedések, kitérők, -vagy nevezzük őket bárminek- emlékük mosolyra fakaszt...A szürke hétköznapokban, mikor el vagy foglalva és eszed ágában sincs mosolyogni, akkor jut eszedbe egy dallam, egy ismerős mosoly, egy csók, egy siker. Gyakran megesik ez velem... akkor megkérdezik min mosolygok. Iyenkor csak azt válaszolom: "Ugyan, semmiség."
Semmiség, mégis ezekből tevődik össze mindaz, amit az életemnek nevezek. Ezekre fogok emlékezni évek múlva és ezek azok, amiktől senki sem foszthat meg. Apró, jelentéktelen mozaikdarabkák, amik nélkül nem lenne az igazi a kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése