A világ tele van sikeres emberekkel, tehetségekkel, olyan sportolókkal, művészekkel, akikre okkal nézhet fel mindenki, főleg aki még csak tervezgeti, hogy hasonló utat szeretne bejárni. Sokan vannak, akiknek munkája, teljesítménye elismerésre méltó, mégsem mondhatjuk feltétlenül, hogy ezen valakik, a feltörekvő nemzedék számára példaképek lesznek. Mitől válik valaki példaképpé? Erre a kérdésre csak úgy tudom megadni a választ, ha magam elé képzelek egy arcot és egy élethelyzetet, egy, vagy több személyes tapasztalatot, mert szerencsére az én példaképeim közvetlenül is szerepet kaptak (kapnak) az életemben. Példaképként tekintek pár olyan emberre, akik a saját "szakmájukban", választott hivatásukban, szenvedélyükben valami kiemelkedőt vittek véghez. Gondolok itt egészen apró dolgoktól kezdve a bajnoki címig mindenre. Minden olyan dologra, amelyet ők anélkül tettek, hogy tudták volna, egy nap példaképpé válnak. Nem gondolok nagy dolgokra, az ember először apróságokra lesz figyelmes: egy őszintén megfogalmazott kritika, egy elismerő pillantás, egy bátorító mondat. Félelmetes hogy az igazán nagy emberek sosem beszélnek magasról, az igazi példaképek nem kérkednek az eredményeikkel és nem várják el a rajongást. Szerények és csendesek, csak akkor tör elő belőlük a tudás, mikor arra szükség van. És az a tudás valódi, értékes és alapos. Szerencsés vagyok, hogy ismerek ilyen embereket és csak remélni tudom, hogy a segítségükkel egyszer majd én is ilyenné válhatok, hogy birtokolhatom azt a fajta csodát, amit bennük látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése