2014. márc. 31.

A kétdolláros

Ma este egy igen kemény erőnléti edzést követően az edzőm ezt a kétdollárost nyomta a kezembe, amint mondta a szorgalmam jutalmául, amiért megcsináltam plusz egy kört a ciklikus gyakorlatokból.

Vannak pillanatok, mikor nem számít a külvilág és az elismerés, mikor abszolút magadért dolgozol és törekszel a maximális teljesítményre, pont ezek a pillanatok azok, amik végül meghozzák az elismerést és a jutalmat. Egy jó edző pedig pontosan tudja mikor kell ilyen formában elismerni valakit. Nekem ez nagyon sokat jelent mert ritkán kapok dicséretet, így viszont tudom, hogy tényleg komolyan gondolja az elismerést.
Feldobta a napomat és ezt megint egy aprócska jelnek tekintem, hogy ezen a hétfő estén sem lehettem volna jobb helyen, mint a táncteremben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.