Az élet ritmusa

Eltévedt féknyom a végtelen sztrádán,

Kiömlött kávé a hófehér tálcán,
Tétova alakzat, mit az idő festett,
Vad táncukat járó tehetetlen testek.

Őszinte mosolygás, néma csönd egy szájon,
Vágyak és bohóság, néhány féltett álom,
Változó állandók, ismerős illatok,
Ritmusra lüktető kamrák és pitvarok.

Eltitkolt érintés, puha kéz a kézben,
Lángoló ösztönök egy álmatlan éjjel,
Lesütött tekintet, fel nem tett kérdések,
Válaszul a csendben elfolytott érzések.

Mindentől független acélos kötelék,
Egy életre szól és nem unom szövegét
Ez pótolhatatlan, éltető dallam
Elkísér mindig és nincs hogy ne halljam.

saját vers