Lopott szavak

"Eljön a perc amikor választanunk kell az életünk és a képzelet között. 
A kettő nagyon közel van, de soha nem érinti egymást..."

Vannak filmek, amiken egyszerűen nem tudok elaludni, pedig igazán nagyon hajlamos vagyok erre. Ez is egy ilyen film. Gondolkodós, de mégsem... Egy történet egy íróról, aki más könyvét adja ki és válik vele híressé. Egy olyan történettel, amelynek egyetlen percét sem élte meg... vagy mégis? 

Hogyan lehet leírni, átadni valamit, aminek a valódi mivoltáról mit sem tudunk, hogyan rendelkezhetünk mégis akkora képzelőerővel, hogy ezekkel teremtsünk? Felmerült bennem a kérdés, hogy honnan ez a félelmetes erő, amit egyedül az elménk képes létrehozni. Minden percben, mindenki, mindenhol egy történetet alakít, írja az életét tollal vagy anélkül és ha jobban megnézzük az ember sokszor több történetet is ír... teremt, alkot és hatást gyakorol mindenre, ami a környezetében van. 

Nem az én tisztem hatalmas felfedezéseket tenni arról, mi az élet lényege, mert nyilván ez valahol mindenki számára más. Ez a film nagyon sok szempontból ragadja meg ezt, sugallva, hogy szavakkal, vagy szavak nélkül, de mi magunk fogjuk a tollat a saját életünk könyvének írásakor. Ez egy óriási felelősség és ezzel tisztában kell lenni. Vannak dolgok az életben, ami ellen nincs mit tenni, de rengeteg olyan van, amit egyedül mi magunk változtathatunk meg. 

Mielőtt

Mielőtt feladnád gondold végig, hogy eddig miért tartottál ki!

Az egyik legnehezebb és legszebb dolog egyben, vállalkozni valamire, elköteleződni és kitartani a választott út mellett. Szeretni az utat a rögökkel együtt és meglátni az összes szépséget és inspirációt az út mentén. Menni előre anélkül, hogy oldalra, vagy hátra fordulnál és nem törődni azzal, hova is visz pontosan. Haladni előre minden kudarc és nehézség ellenére. Bízni a saját erődben és hinni abban, hogy értékes vagy. Gondolni a hiányosságokra és építkezni belőlük, felismerni, hogy minden a javunkra válhat és elfogadni azt, hogy néha hibázunk. Megbocsátani ezt magunknak és másoknak is. Átesni a holtponton és "megérkezni" megmutatni hogy ki is vagy, mire is vagy képes igazából. Megmutatni... Magadnak! Építkezni folyamatosan a saját lelkedből és érzéseidből. Leküzdeni nap mint nap a kételyeket és erősíteni a magadba vetett bizalmat. Hálát adni mindenért, amid csak van és megbecsülni mindazt a kincset amit eddig összegyűjtöttél. Bármit is vállalsz, bármibe is kezdesz egy idő után nehéz lesz és talán lesznek kátyúk az út során, de a legfontosabb dolog, hogy Te mindig elég erős leszel ahhoz, hogy a rád mért kihívást teljesítsd, hogy nem kell hazamenned mert végig tudod csinálni!