2016. nov. 7.

Lopott szavak

"Eljön a perc amikor választanunk kell az életünk és a képzelet között. 
A kettő nagyon közel van, de soha nem érinti egymást..."



Vannak filmek, amiken egyszerűen nem tudok elaludni, pedig igazán nagyon hajlamos vagyok erre. Ez is egy ilyen film. Gondolkodós, de mégsem... Egy történet egy íróról, aki más könyvét adja ki és válik vele híressé. Egy olyan történettel, amelynek egyetlen percét sem élte meg... vagy mégis? 
Hogyan lehet leírni, átadni valamit, aminek a valódi mivoltáról mit sem tudunk, hogyan rendelkezhetünk mégis akkora képzelőerővel, hogy ezekkel teremtsünk? Felmerült bennem a kérdés, hogy honnan ez a félelmetes erő, amit egyedül az elménk képes létrehozni. Minden percben, mindenki, mindenhol egy történetet alakít, írja az életét tollal vagy anélkül és ha jobban megnézzük az ember sokszor több történetet is ír... teremt, alkot és hatást gyakorol mindenre, ami a környezetében van. 

Nem az én tisztem hatalmas felfedezéseket tenni arról, mi az élet lényege, mert nyilván ez valahol mindenki számára más. Ez a film nagyon sok szempontból ragadja meg ezt, sugallva, hogy szavakkal, vagy szavak nélkül, de mi magunk fogjuk a tollat a saját életünk könyvének írásakor. Ez egy óriási felelősség és ezzel tisztában kell lenni. Vannak dolgok az életben, ami ellen nincs mit tenni, de rengeteg olyan van, amit egyedül mi magunk változtathatunk meg. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.