Vajon hogyan nézel most rám
a messzi múltból énem,
Merre indulhatnál, nem tudtad egészen,
mégis láttad álmod, magad előtt készen.
Tétova lépések, elindultál félve,
többször megriadtál a tükörbe nézve.
Mentél széllel szemben, havas járdákon,
Korai buszokkal hajnali órákon.
Emlékszel még erre? Mi mindent megtettél,
Hogy ahol most tartasz, végre itt lehessél.
Mennyi idő kellett, ahhoz hogy elteljen,
Hogy meglásd a célod és ki is mondd merészen?
Keményen dolgozz, tedd meg mit tehetsz,
Azért hogy csináld, azt amit SZERETSZ.
Estél, keltél sokszor, izzadtál remegtél.
Volt úgy is hogy sírtál s hiába szerettél.
Néztél boldog embert, kívántad a sorsát,
De a felszín alatt nem láttad sok gondját.
Örültél évekig egy kis oklevélnek,
Gyászoltad emlékét örök példaképnek.
Társat kaptál, s erőt, hogy végigvidd álmod.
Bármit is kerestél, hitted megtalálod.
Egyszer csak a tükör szebb képet mutatott.
El sem hitted róla... "Ez tényleg én vagyok?"
Láttad sorban álmod mind valóra válni
Érezted, hogy talán sikerülhet bármi.
Kérdezem, bár tudom még sok sok minden vár
Te a messzi múltból, ugye büszke vagy rám?
