2017. máj. 4.

Ébredés



Még ébredezik minden, pislákol a világ
szirmait bontja a harmatos virág,
madarak csacsognak, üzennek a nyárnak,
mi nem halljuk őket, a világ még várhat.

A forgalmas utcán beindul az élet,
kinyílik a szemem megölellek Téged.
Percekig csak nézlek, simogatom hajad,
Hallgatom az összes kimondatlan szavad.

Felébredtem és egy álomba kerültem. 
Gőzölög a bögre hűvös tenyerünkben.
Puha bőröd érzem hála ébred bennem.
Azt hiszem most végre, tényleg megérkeztem.

(saját vers)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.