Nem is olyan rég találkoztam egy régi baráttal, akivel bár sok ideje nem beszéltünk, valahogy mégis nagyon könnyen újra egymásra találtunk. Talán ez a legigazabb jele annak, ha két ember összetartozik, hogy a kapocs, ami összeköti őket még az idő múltával is erős és a találkozáskor csakis az számít, hogy végre újra látjuk egymást. Nincs sértődöttség, vádaskodás, kellemetlen csendek. Nem számít már, hogy mit hagytunk magunk mögött, csak ülünk együtt és örülünk ennek a percnek. Úgy gondolom, ez egy hatalmas kincs. Ritkák az ilyen emberi kapcsolatok és nagyon nagyon értékesek. Az elmúlt 5-6 év eseményeinek elmeséléséhez jó sok padthai-t kell elfogyasztani, de ez számunkra nem okozott sosem gondot, így hát megkezdtük a találkák sorozatát és sorra jöttek elő azok a bizonyos pillanatok. Rengeteg élmény, emlék, történet, azokból az időkből is, mikor még szoros volt a kapcsolatunk és az azt követő évekből is. Újra átéltük, megízleltük azokat a soha vissza nem térő édes-keserű pillanatokat és átadtuk egymásnak, mint valami kis csomagot. A megelevenedett múlt kellős közepén elhangzott egy kérdés. "Megbántad?"
A válasz: "Nem." Ezerszer is nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése