Töltsd meg először a saját poharad,
s ami túlcsordul, másnak csak abból adj!
Az időd egy nagy kincs, illékony és véges
A gyémánt is ritka, s ezért oly értékes.
Töltsd meg a poharad, csenddel és békével
Mélyen gyökerezzen, álmodd meg és érd el!
Először Te jössz, majd adhatsz a világnak
Segíts hát magadnak és csak aztán másnak!
Érezd át teljesen: "ami belül az kívül"
Sugározd magadból hangos szavak nélkül!
Bújj csak el magaddal, merj egyedül lenni!
Egy világ él Benned, kezdd el felfedezni!
A csend teljességében, add meg magad a mának!
Akik pont téged keresnek, tudják hol találnak.
Tölts magadnak először, lépj ki a harcokból!
Merj meglepődni ettől az új arcodtól!
Mások tükrében ha majd fényed meglátod
vedd észre, hogy bennük önmagad csodálod!
Lépj mindig pont még egyet, ne is kérdezd miért!
Nem csak az a lépés, de az egész út a Tiéd.
Szóval csak töltsd szépen a saját poharad!
Menjen aminek kell, s mi marad, hát marad.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése