2025. aug. 13.

Azt kívánom


"Vigyázz mit kívánsz, mert a végén még megkapod... " vagy inkább ne vigyázz, csak add ki magadból, mindeféle szégyen és kendőzés nélkül. A legkisebb dolgoktól, a legnagyobbakig. Vállald fel, állj bele és engedd meg! Így születhetett meg végre ez a vers is, elképeztően hosszú idő után. Túl rövid ez az élet és töretlen bizalommal érzem, hogy rengeteg olyan dolog van bennem, ami nem maradhat vázlat és 16 hullócsillagot látni egy estén talán egy olyan jel, amit már nem kéne figyelmen kívül hagynom. Nem vagyok babonás, szóval nem hiszek abban, hogy ne teljesülne ha elárulom, mit kívánok jelenleg a lelkem legmélyéről. Már nem félek kinyilvánítani mindezt sem más emberek sem pedig az Univerzum felé, szóval öveket becsatolni, hosszú a lista és könnyen lehet, hogy több is lesz mint 16...




Azt kívánom most én, ami már a részem
Míg egy-egy kis fénycsóva siklik át az égen...
Itt volt mindig velem, minden pillanatban
ölelésben, szóban, örömben, illatban.
Túlcsordult, harsány volt, szemeket szúrt, rombolt,
én döntöttem úgy hogy jó mélyen elfolytom.
Egy váratlan percben hirtelen felszakad,
A kalitka nyílik, a kismadár szárnyra kap.
Mintha nem is én lennék, kívülről szemlélem
meglepve látom, mit valaha reméltem
nem fél a világtól, hozott hitet s erőt,
érzi, hogy messziről kísérik, védik Őt.

Lehunyt szemmel súgja a sötét éjszakába:
Erősödjön hangja, nőljön nagyra szárnya!
Az élet egy tánc legyen, mozgassa a vére
szertelenül, bohón hagyja itt emlékbe!
Árnyékból kilépve ragyogjon a fénye!
Merjen még lelülni a tűz közelébe!
Tisztelje a rtimust! Élje meg egészen!
Pezsegve, lüktetve, bőr a bőrhöz érjen!
Hulljanak a maszkok, álljon ott meztelen,
ahol mély tisztelet s bizalom van jelen!
Dobbanjon a szíve, pont még egyet újra!
Bátran induljon el a leghosszabb útra!
Sebeit vállalva, lépkedjen nyitottan!
Hallja meg ha egy szív zakatolva dobban!
Teremtsen, s engedje, hogy történjen az élet!
Elmenjen békésen, ha már nem adhat többet!
Lapozzon a könyvben ha véget ért az oldal!
Merjen nyomot hagyni, jól bevésve tollal!
Egy apró szóval, tettel, emeljen lelkeket!
Hálásan hagyja lent a másnak szánt terheket!
Merjen kérni! Merjen adni, találni, keresni!
Merjen az Élettel szerelembe esni!




(saját vers)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.