Félj! Érezz! Szeress! Az Élet néha teljesen máshogyan alakul mint vártuk, vagy terveztük. Néha sokkal csodásabb, felemelőbb és pozitív értelemben meglepő eseményeket tartogat, néha pedig kőkeményen leránt a padlóra és amikor azt mondod hogy nem tudsz már több fájdalmat elviselni bebizonyosodik, hogy mégis. Ott lent a sötétben, a bizonytalanságban, a keresésben ráébredsz, hogy mindezt ugyanúgy meg tudod engedni mint a sok sok örömteli és felemelő pillanatot. Meglátod, hogy ott is el lehet időzni, elfogadva azt, hogy mint minden, a nehézségek is csak jönnek és mennek, de a változáson kívül semmi sem állandó. Az ellenállás és tagadás számomra sosem volt járható út, mára már meg sem próbálom. Vállalom a könnyet, vállalom a gyengeséget, ahelyett, hogy elterelném a figyelmem a csendet választom ahol ezeknek a démonoknak is bátran a szemébe tudok nézni és megkérdezni: "Mit szeretnél hozzátenni az életemhez?" Vállalom az időt amit a gyógyulásra szánok, akkor is ha ennek az az ára, hogy kimaradok valami "fontosból". Ez az én választásom, erőt, lehetőséget, fényt, mély érzéseket és megingathatatlan szeretetet kovácsolni belőle tudván, hogy mindez egy örökké változó, áramló körförgás, melynek én is értékes és megismételhetetlen része vagyok.
Weöres Sándor szavaival élve:
Ez a pokol: belőle hajlik ki az élet,
a hánytorgó, e nyugalomból!
Göröngy, fű, ember, állat,
belőle fakad mind, mely sebet és csókot cserélget,
a pokolból, mind, valahányon a fény elárad!
Mindennek külső és belső íve --
melyik a visszája, melyik a színe?
van-e harmadik ív: árny nélküli fény?
Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
(Weöres Sándor)
