mert ugye nincs mit veszteni, vagy lesz belőle valami, vagy lesz belőle egy vers...
Nagy levegő, mert nem tudom mennyire lesz mély
és pontosan meddig tart míg lent leszek,
de még ma megteszem,
a felszínen túl most LÁTNI szeretnélek,
s rajtad felejteni kicsit a lelkemet.
Rajtad felejteteni a csendem, a hitem,
szemem szikrázó fénysugarát.
Bevilágítani a vékony kis fátylon,
Fürkészni mi minden van odaát.
Szeretnék benézni a falaid mögé is,
A szerepeken túl meglátni Téged.
A ruháid alatt, lelked barázdáit
a tüzet, ami forró mégsem éget.
Ne nyűgözz le, ne vedd fel a maszkod!
Csak állj elém és mutasd Magadat!
Vetkőzzünk le s vállaljuk az álmunk!
Higgyünk abban, mi majd utánunk marad!
Suttogd, hogy a világ egy gyönyörűszép hely,
míg arcod hajamba puhán eltemeted,
ebben a csendben, hitben és fényben
már nem is lehetnél meztelenebb.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése