Egyáltalán nem izgultam, na jó talán az időjárás miatt kicsit, aminek meg is lett az eredménye, a szabadtéri színpadot elmosta a felhőszakadás, így egy apró, technikai szünet következett. Vártunk... és vártunk... és vártunk... a műsort átrakták, így tovább csúsztunk, de aztán felállhattunk a "hatalmas" színpadra, ami csúszott is meg majdnem le is estem, de bármi is volt nagyon élveztem az egészet, és szerintem ez a lényeg.
Van valaki, akinek hálás vagyok. Nagyon. Mindazért amit tett, hogy megmutatta nekem ezt a művészetet, megszerettette velem és halála után is mellettem maradt és támogat. Remélem a továbbiakban is erőt ad majd és egyszer büszkén néz le rám onnan fentről!
Most ez úgy hangzik mintha valami húúde nagy dolgot vittem volna véghez... lehet, hogy így külső szemlélőként egyáltalán nem tűnik nagy dolognak, de ha valaha belekezdtél már valamibe és végigcsináltad, ha volt már egy célod amiért keményen dolgoztál és végül elértél akkor tudod miről beszélek. Valóra vált az álmom, amit 1 éve dédelgettem. Persze ez csak egy álom a sok közül, egy fejezet a könyvben. Remélem a továbbiakban is mindig sikerül kitartani, és küzdeni akármilyen nehéz is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése