A két szemed szeretett legtovább
De furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
Az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
Nem is adtál kezet,
De a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
Hideg testőrökül,
De a szemed még rám leselkedett
A zord lándzsák mögül.
Ellebegtél és csak a hegyes
Lándzsák maradtak ott,
De a szemed még egyszer visszanézett,
És mindent megadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése