,,Ha most kérdeznél elmondanám,
volt egyszer egy este,
mikor csillagok gyúltak ki alattunk, a város fényei,
tudtam téged kereslek.
Fáztál és takarót adott neked a szeretet,
s egy csillag meg a sötétség puha teste,
s a bátortalan vágy,
hogy valakit ismét szeressek,
mert féltem az újtól.
Ne hogy valakit ismét elveszítsek.
Volt egy mosoly is még,
voltak lopott csókok
lopott volt minden pillanat,
az örömök a kínok
Már tudom semmi sem volt igaz,
már tudom illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés,
de nem fáj már ami nincsen.
Most már szinte mindegy mit írtam akkor,
mit éreztem éppen,
már nem karcol többé csíkot a bánat az éjszakai égen
Ne mondj semmit még,
mert véget ér az álom,
felébredünk s egymásra nézve semmit sem találunk.
Áttetsző tstünkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit,
mert nem tudhatjuk mi jön még,
meddig tart a MEDDIG!
Ne mondj semmit még,
így szótlanúl szeretlek.
Olyannak mint a kép amit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer,
jó reggelt az éjszakánknak vége,
s meg kapod az életet,
az életért cserébe.
Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég,
felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk most még.,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése