"Ez az egy életed van" :]

"Az álmok, olyanok, mint a csillagok.
A csillagok, amiket sosem érinthetsz meg.
De ha követed őket, elvezetnek a végzetedhez."

Mindenkinek vannak ilyen csillagjai, van aki nagyon ragaszkodik hozzájuk, van aki kevésbé,
van aki tesz érte és van aki csak vár, hogy valóra váljon mindaz amire vágyik.
Ettől vagyunk különbözőek, hogy mindenki másképp viszonyul hozzájuk és másképp éli meg a sikerét, vagy esetlegesen a kudarcát.
Vannak akik egyedül szeretnék megvalósítani és vannak akiknek kell egy másik ember, akivel közösen küzdhetnek az álmuk valósággá tételéért. Ilyen vagyok én is. Bármibe fogtam bele, mindig egy másik emberre támaszkodtam, egy másik ember segítségével próbáltam elérni a vágyott boldogságot, sikert, szerelmet, tudást. Nem mindig sikerült megtalálni a megfelelő társat sem a karrierem, sem a magánéletem terén.
Sok tévedés volt és fájdalom, sokszor éreztem magam feleslegesnek és ügyetlennek. Talán azért történt ez így, mert vártam a boldogságot, vártam az álmaim beteljesülését, vártam, hogy minden úgy történjen ahogy én azt elképzeltem. Talán túl sokat vártam és keveset tettem, vagy talán épp eleget.
A lényeg, hogy most itt vagyok. Ha megkérdeznék mi a jobb, görcsösen küzdeni mindenáron ragaszkodni az elhatározásainkhoz és összetörni, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, vagy úgy álmodni, hogy benne legyen a változás lehetősége, hogy nem akarni görcsösen a szerelmet a boldogságot a sikert, egyszerűen csak élni, jól érezni magam és hagyni hogy rám találjon, biztos hogy az utóbbi lenne a válaszom. Régebben, mindig csak egy út volt, nem ismertem mi az a zsákutca, mi az az elágazás, de hamar rá kellett döbbennem, az életem nem egy egyenes út. Emberek jöttek és mentek, szerettek és bántottak, ígértek és felejtettek.
Egy ismerős az utcán, a suli folyosóján, az edzésen, vagy éppen egy régi sms sorai közt. Emberek akiktől ha nem is kaptam túl sok viszonzást egy valamire megtanítottak.
Soha, senki miatt ne add fel az álmaid! Ne hidd el, hogy nem tudsz valami megtenni, elérni! Ha ők nem leckéztettek volna meg, nem lennék az aki most vagyok. Nem látnám így a világot, a többieket és nem lennék boldog sem. Megtanultam, hogy nem azzal kell foglalkozni ami lehetett volna, amit emberek esetleg még megtehettek volna, hanem azzal, hogy mi van most, hogy azok az emberek akik jelenleg az életem részesei, hogyan használják ki egyetlen lehetőségüket, hogy mellettem maradjanak. Megfogadtam, hogy nem adok második esélyt senkinek sem, mert akinek egyszer nem kellettem, azé soha többé nem szeretnék lenni, aki egyszer eldobott, az már ne akarjon felvenni. Nem vagyok egy tárgy!
Az álmok kifogyhatatlanok, mindig újabbak és újabbak jönnek. Ha Te is olyan vagy mint én, és hajlamos vagy mások kezébe adni őket, ne hagyd, hogy összetörjék, mert ezek a Te álmaid! Ha nem is válnak mind valóra ezek az apró kis csillagok végig ott lesznek életed egén. Ha besötétedik majd meglátod; minden álmod pici csillagként fog ragyogni rád.

“Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú “miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna” listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna.”