hallom még a hangodat?

Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán.
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt.Oly messze száll a szó, de távol még a cél.
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába,
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba.
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat,
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat.

Édredjél fel!

Ez egy új nap, nem a tegnap, mi vissza nem jön soha!

Vedd észre végre a jó dolgokat,
Figyelem! Az élet függőlegesen zajlik!

egyszer

"Egyszer mindenki eljön, egyszer mindenki itt lesz.
Örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz."

az első szerelem

Néhány nyíló szóvirág,
Lassan eszmélő világ,
Furcsa, kábult közelség,
El nem múló gyöngeség.
Néhány félénk vallomás,
Boldog, hű szemvillanás,
Féltve őrzött érzelem:
Ennyi az első szerelem.
Néhány titkon írt levél,
Hulló könnycsepp semmiért,
Máskor mosoly hirtelen:
Ennyi az első szerelem.
Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Az első szerelem mindhalálig elkísér.

most élsz

"Most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár...
és a két karjába zár!"

Mert mindent, amit teszel, most kell megtenned, mindenkit akit szeretsz most kell szeretned és mindenért amid van most kell hálásnak lenned.
Hálásnak kell lenned a boldogságért és a fájdalomért, az örömért és a bánatért is, hiszen ezek az érzések tették teljessé az életed.
Hálásnak kell lenned, minden emberért, aki körbevesz, és a csodákért amikkel tele van az élet. A csodák, amikhez csak elég bátornak kell lenned, hogy észrevedd. Vedd észre a madarak hangját, a szél simogatását, a barátaid jóindulatát, a szerelmed csillogó szemét, a zene lüktető ritmusát, az emlékek fájó szépségét és a jövő erőt adó reményeit!

Ne félj a csalódástól, mert ha folyton ettől rettegsz a boldogságot is távol tartod magadtól!
Most kell élned, nem majd holnap és nem tegnap kellett volna. Most kell szétnézni a világban és rájönni, hogy mik azok a kapaszkodók, amik rendíthetetlenül megmaradnak melletted. Most kell boldognak lenned, addig, amíg lüktet a vér az ereidben, annak ellenére is, ha tegnap még más ritmusra dobbant a szíved.
Az élet tele van csodákkal, amikre valahol, valamikor váratlanul Te is rábukkansz.
Lehet, hogy éppen itt és most...

hogyha eltűnünk egy perc alatt...

"Hogyha eltűnünk egy perc alatt, velünk semmi sem tűnik el.

Mindig itt vagyunk egy ég alatt, lehet észre sem veszel."

Táncolj a tűzben!

Aki az égig ér, arra vár

Ha énekel, Te táncoljál
Lehet, hogy jobb vagyok, de jobb, ha nem
Pont azért vagy Te is most itt velem.

Csak táncolj a tűzben!
És ne kérdezd, hogy hova kerültem!
Azt akarom, hogy ugyanazt érezd!
És úgy, ahogy én, annyira élvezd!

Néha

Néha bántod, akit szeretsz,
Néha szereted, aki bánt.
Néha van, kit el kell, eressz,
Néha van, ki visszaránt.
Néha van, hogy jó a rossz is,
Néha még a jó se jó.
Néha fáj a csend, mint most is,
Néha nem kell hang, se szó.
Néha elég egy pillantás,
Néha meg bámulni kell.
Néha rögtön itt a válasz,
De most senki sem felel.

hero♥

Would you dance,
If I asked you to dance?
Would you run,
And never look back?
Would you cry,
If you saw me crying?
And would you save my soul, tonight?

így lettem halhatatlan

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végighallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

"ne felejtsd el, honnan jöttél"

"Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát."

Nincs szomorúbb, mint látni, ahogy elfogy az élet. Ahogy a gyermekkorod emlékeit benövik a gyomnövények és eltűnnek a vidámság hangjai a házból, ahová régebben mindig szívesen mentél. Hogy a házban, ahol mindig szeretet várt rád, most a csend és az enyészet uralkodik. Nincs rosszabb, mint végignézni, hogyan megy tönkre egy élet munkája. Nincs nagyobb szomorúság, mint virágot tenni egy barátod, vagy hozzátartozód sírjára és közben rájönni mit is jelentett ő neked. Az életet csak akkor értékelheted igazán, ha megtapasztalod mennyit ér és mennyire gyorsan elillan, ez tény. A barátaidat és a családtagjaidat is csak akkor becsülöd igazán, ha beleképzeled magad a helyzetükbe, vagy egy olyan ember helyzetébe akinek mindez nem adatott meg és nem tudhatja milyen az, ha szeretet veszi körül. Szerencsés ember vagy, ha körülötted van a családod és olyan emberek akik támogatnak. Az élet egyszer el fog múlni, az emlékeket benövi majd a fű, de attól még ott lesznek. Hogy milyen állapotban, az egyedül attól függ, kikre bízod.

11.B

"Nem meritek nem megnézni!!!"

nézz rám!

Mostantól magamnak játszom ezt a dalt,

Innentől kezdve már az sem érdekel majd,
Hogy lehetne jobb ennél, de jobb úgyse lehetnél,
Megint egy állomás nem kell senki más.
Csak nézz rám, közben égess el,
Újra és újra meg még egyszer,
Csak nézz rám, nem kell, hogy megszólalj,
Elárult egyetlen egy sóhaj.


Meglehet, hogy egyszer még neked is játszom egy dalt,
De addig is meg akkor is pont ugyanazt hallod majd,
Ami a szívedben, ami itt él bennem,
Az utolsó állomás nekem nem kell más.
Csak az, hogy nézz rám,
Neked ezt most látnod kell,
Akarom, hogy újra égess el,
Csak nézz rám, mondd, hogy megtennéd,
Hogy bárminél jobban szeretnél,
Szoríts meg, harapj meg, ölelj át,
Mint az, aki nem tudja világát,
Legyen ez egy álom,
Sose ébredjünk fel,
A legveszélyesebb méreg vagy,
Belehalok abba, ha egyedül hagysz,
Benned azt várom, hogy tévedjünk el.


Egyszer eljön majd azaz idő,
Mikor te játszod nekem a dalt,
Nem lehetek már melletted,
De én akkor is hallom majd.
De addig rám nézz, közben égess el,
Újra és újra meg még egyszer,
Csak nézz rám szemeidben ott a világ,
Hadd legyek én az egyetlenegy hibád.

?!

Van, amit mindig őrzök. Több van, amit nem.
Magamat védem. Ezzel. Így.
Tudok a titkok között nem kutatni már.
Valamit mégis mondhatnál.

Hova tűntél Te is, mikor nagy csend volt?
Mikor kulcs nem volt, csak zár.
Mindent megpróbáltam összerakni úgy,
Mintha nem hiányoznál.

ki tudja miért?

Egy arc, mely arcom felé fordul,
Egy szó a némaságon át,
Egy kéz, mely kezem felé indul,
S idetalál vele a boldogság.
Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,
Mikor a szél a fák közt lopva átoson?
Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,
Hogy százszor is elolvasom?
Ki tudja, miért mosolyog rám az első csillag,
Ha itt az éj, s harcol az árnyék és a fény?
Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy,
S ki tudja, miért szeretlek Téged én?
Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,
Ha itt a nyár s köröttem minden csupa fény?
Ki tudja, miért? Talán azért, mert Téged látlak,
S talán, mert úgy szeretlek Téged én.

a zene nem elég

Nagyon kell, mikor végleg döntesz, hogy abbahagyod
Az is kell, mikor arra ébredsz, hogy folytatod
Ehhez kell, minden félreértett éjszakád
Nagyon kell, kell egy jó angyal, aki nem szól rád.

Az is kell, mikor kőbe vésnéd a szavakat
Nagyon kell, mikor semminek érzed magadat
Az is kell, kell, hogy megérints néhány csillagot
Nagyon kell, mikor a hátsó lépcsőn feladod
Lehetsz magasan, de mégsem szállsz
A zene nem elég, kell még valami más

Egy próbát minden megér...

...de küzdeni, csak néhány dologért érdemes.

Sok minden történik, emberek lépnek be az életükbe, majd sétálnak ki onnan, sebeket okozva, vagy csak szépen észrevétlenül, de minden esetre itt hagyják a helyet, amit korábban betöltöttek és hiányoznak onnan. Veszteségek és nyereségek, áldozatok és jutalom, szomorúság és boldogság, élet és halál. Rengeteg ellentét és párhuzam van, mindegyikünk életében. A bejegyzések címkézése során vettem észre, hogy az életem bizonyos részeiben milyen kulcsszavak voltak meghatározók. Sok minden történt, emberek jöttek-mentek, sebeket hagytak, vagy csak üres helyet. Hiányoztak. Vesztettem és nyertem, sírtam és nevettem is, láttam hogy fogy el az élet és tanultam is. Megtanultam, hogy nem minden ember az aminek látszik, hogy nem minden szó igaz, ami elhangzik.Megtanultam a szavak helyett a tetteknek hinni.

Egy próbát minden megér. Meg lehet próbálni azt, hogy más emberekkel hogyan vagy képes együttműködni, hogy mennyire vagy tehetséges valamiben, vagy esetleg azt, hogy a következő matek dogáddal kijavítsd az év végi jegyedet. Egy próbát megér, hogy sikeres legyél vagy boldog, hogy elismerjen a környezeted. Elsőre azonban sajnos igen ritka a sikerélmény. Ha valamit igazán el szeretnél érni, akkor nem érdemes az első szárnypróbálgatást követően feladni. Az igazán fontos dolgokért kőkeményen meg kell küzdened, legyen az egy személy, akit érdemesnek találsz erre, vagy egy vágyott cél, amit nagyon el szeretnél érni. Ne ismerj akadályt, egyedül akkor add fel ha már nem vágysz rá, ha már nem okoz örömet!

Ha valami, vagy valaki fontos, akkor tegyél meg mindent azért, hogy ne csak elméletben legyen az!