"Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát."Nincs szomorúbb, mint látni, ahogy elfogy az élet. Ahogy a gyermekkorod emlékeit benövik a gyomnövények és eltűnnek a vidámság hangjai a házból, ahová régebben mindig szívesen mentél. Hogy a házban, ahol mindig szeretet várt rád, most a csend és az enyészet uralkodik. Nincs rosszabb, mint végignézni, hogyan megy tönkre egy élet munkája. Nincs nagyobb szomorúság, mint virágot tenni egy barátod, vagy hozzátartozód sírjára és közben rájönni mit is jelentett ő neked. Az életet csak akkor értékelheted igazán, ha megtapasztalod mennyit ér és mennyire gyorsan elillan, ez tény. A barátaidat és a családtagjaidat is csak akkor becsülöd igazán, ha beleképzeled magad a helyzetükbe, vagy egy olyan ember helyzetébe akinek mindez nem adatott meg és nem tudhatja milyen az, ha szeretet veszi körül. Szerencsés ember vagy, ha körülötted van a családod és olyan emberek akik támogatnak. Az élet egyszer el fog múlni, az emlékeket benövi majd a fű, de attól még ott lesznek. Hogy milyen állapotban, az egyedül attól függ, kikre bízod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése