Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a táncpartneremmel mindent meg tudunk beszélni és nem rágunk be egymásra még akkor sem, ha nem tetszik amit épp "egymás fejéhez vágunk". Ha valami nem oké akkor azt szemtől szembe beszéljük meg, nem kavarjuk a sz@rt egymás háta mögött.
Van benne valami, hogy meg kell tapasztalni rossz dolgokat is hogy aztán igazán örülni tudj a jónak, hogy látnod kell szánalmas, irigy embereket, hogy értékelni tudd azokat akik hisznek benned és biztatnak, annak ellenére is, hogy tudják esélyed sincs a dobogóra.
Nálam ez pont fordítva történt, tavaly olyan tánctáborban voltunk, hogy megszólalt és életem egyik legnagyobb élménye lett. Megtapasztaltam milyen a táncért lenni egy egész hétig és a kaján meg az alváson kívül semmi mással nem foglalkozni. Hatalmas volt :D. Most meg itt volt ez és egyszerűen nem is nevezem tánctábornak, meg semminek se.
Pénteken lesz a verseny Zánkán, aki belelát a dologba mindent tud az esélyeinkről. 0. Számomra a tánc nem csak ezt az egy hetet jelenti, amit sikeresen tönkretettek bizonyos emberek, akiknek szerencsére már rég semmi közük nincs hozzám. Ezalatt a közel 6 év alatt rengeteget nyertem. Olyan dolgokat, amik egy életre szólnak. Nyertem egy imádni való táncpartnert, néhány jóindulatú embert, ellenségeket, fájdalmat, küzdelmet, csalódást és olyan emlékeket, amikre az elmúlt egy héttel ellentétben szívesen emlékszem vissza. Ez az, amit a kedves jóakaróim, akkor sem vehetnek el tőlem, ha fejre állnak ;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése