"Sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon.
Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz."
Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz."
Nem volt mérhető az sem, amit életem első táncversenyén éreztem. Hosszú éveken keresztül álmodoztam erről és most ott voltam, azzal az emberrel léptem a parkettre, aki mindig hitt bennem és türelemmel megvárta amíg adok erőt a kezembe, oda teszem a csípőmet ahová kell, úgy emelem a keze
m, hogy jól nézzen ki. Türelmes volt eddig is és tudom, hogy ezután is az lesz. Ilyenkor még erősebben érzem, hogy nyertes vagyok vele, mert ilyenkor erősödik fel az egymásba vetett hit és ilyenkor látjuk igazán a munkánk súlyát és eredményét. A partnerem mellett volt még néhány ember, akik kellemes meglepetést okoztak és olyanok is, akik számára nem volt kérdés a támogatás és a segítség.
A bevonulás előtt megszólalt egy dal, Caramel-Szállok a dallal... eszembe juttatva egy olyan embert, aki nélkül talán sosem ismertem volna meg a táncot, akit el kellett veszítenünk, hogy rájöjjünk ki is volt, akinek azt köszönhetem, hogy "...lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam hogy elmondhatok bármit egy dallal..." Mert mindig ő adott erőt folytatni, félretenni a fájdalmat, a kudarcot. Tudom, ezentúl is mindig mellettem lesz.
Sok erőt érzek magamban, hogy fejlődjek, kitartsak és erőt adjak Bencének is. Hiszek benne, hogy egy nap felállhatunk majd a dobogó legmagasabb fokára. Tudom, hogy mindig lesznek akik majd segítenek és lesznek irigyeink is, de a legfontosabb, hogy mindig önmagunk tudjunk maradni, hogy vegyük észre a dolgok lényegét, megbecsüljük egymást és ne hagyjuk hogy bárki is eltántorítson az álmainktól.
m, hogy jól nézzen ki. Türelmes volt eddig is és tudom, hogy ezután is az lesz. Ilyenkor még erősebben érzem, hogy nyertes vagyok vele, mert ilyenkor erősödik fel az egymásba vetett hit és ilyenkor látjuk igazán a munkánk súlyát és eredményét. A partnerem mellett volt még néhány ember, akik kellemes meglepetést okoztak és olyanok is, akik számára nem volt kérdés a támogatás és a segítség.
A bevonulás előtt megszólalt egy dal, Caramel-Szállok a dallal... eszembe juttatva egy olyan embert, aki nélkül talán sosem ismertem volna meg a táncot, akit el kellett veszítenünk, hogy rájöjjünk ki is volt, akinek azt köszönhetem, hogy "...lelkemben mindig ott volt valami dallam, tudtam hogy elmondhatok bármit egy dallal..." Mert mindig ő adott erőt folytatni, félretenni a fájdalmat, a kudarcot. Tudom, ezentúl is mindig mellettem lesz.
Sok erőt érzek magamban, hogy fejlődjek, kitartsak és erőt adjak Bencének is. Hiszek benne, hogy egy nap felállhatunk majd a dobogó legmagasabb fokára. Tudom, hogy mindig lesznek akik majd segítenek és lesznek irigyeink is, de a legfontosabb, hogy mindig önmagunk tudjunk maradni, hogy vegyük észre a dolgok lényegét, megbecsüljük egymást és ne hagyjuk hogy bárki is eltántorítson az álmainktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése