2011. dec. 9.

Őszintén szólva...

A barátok talán arra valók, hogy figyelmeztessék egymást, mikor a másik valami hatalmas ballépést készül elkövetni. A mi esetünkben persze a "barátok" kifejezés nem mondható már helytállónak, de néhány évvel ezelőtt megismertem valakit, aki még nem ez az ember volt. Most megpróbálok ahhoz a fiúhoz szólni, akiről legmerészebb rémálmaimban sem feltételeztem volna ekkora gondolkodásbeli és érzelmi változást.
Igen , ez egy üzenet neked, mert hátha olvasod és eljut az agyadig, esetleg észhez térsz. Nem tudtam más módot találni, csak ezt, hiszen ha felhívnálak, vagy fel se vennéd, vagy végig se hallgatnád... Szóval hátha a fejedhez kapsz és észreveszed, kik akarnak neked jót. Természetesen nem először csalódtam benned, de az, hogy teljesen véletlenül a kapcsolatoddal egy időben szarsz rám, és a világra a "barátaiddal" együtt, az eléggé eltörpül a mostani terveid mellett. Ahogy ismerlek, ezek nem is a te terveid, na jó talán mégis... de hogy nem az álmaid az biztos. Azt gondolom, te nem cserélnéd el tervekre az álmaidat és nem mások életét akarod élni. Sokkal jobban kötődsz ahhoz, amid van... amid a kezdetektől megvan. Én csak annyira kérlek, hogy mérlegelj mielőtt döntesz... Ér e annyit bármi is, mint az, amit most eldobni készülsz? Üzenet vége.
A témával kapcsolatban természetesen ezelőtt is voltak gondolataim, hiszen rengeteg ember vesz körül, akik döntésképtelenek, befolyásolhatók és inkább egy mások által kitaposott utat járnak ahelyett, hogy megvívják a saját harcukat, akik inkább lelépnek, minthogy valahogyan megpróbálják meghálálni a törődést, amit kaptak. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen rossz dolognak kellett történnie ahhoz, hogy mindezt képernyőre vessem. A környezetemben lévő, fogalmazzunk úgy "alkalmazkodó" emberek közül talán senki sem áll hozzám olyan közel lelkileg mint a fenti üzenet címzettje. Az ember akit alig ismerek, az idegen, akit ismerni véltem. Valószínűleg tévedtem, de hatalmasat. Ráadásul változások is végbementek, természetesen mindkettőnk életében és ezek olyan messzire sodortak egymástól, hogy valószínűleg már nem értené meg a szavaimat sem és azt hinné bántani akarom, vagy rosszat akarok neki. Talán épp ebből a változásból eredően csalódtam most, amit őszintén szólva nem értek, hogy miért történt.
Összefoglalva, neked, aki bizonyára kívülálló vagy és lövésed sincs miről írtam ezt a bejegyzést, csak annyit fogadj meg, hogy ha vannak olyanok, akiknek valamit is köszönhetsz, akik szeretnek és támogatnak, vannak igazi barátaid és szüleid, akik egész életükben azon voltak, hogy neked mindened meglegyen, ha van otthonod, ahol valaki gondol rád, akkor senkinek ne add meg azt az örömöt, hogy tőlük elválasszon. Senkit sem kaphatsz vissza, de őket főleg nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.