Felfoghatjuk így is ezt az egészet, amit sokan hívnak életnek :D. Kezdetben mindannyiunk élete egy olyan út, ami frissen hullott hóval van terítve, érintetlen, tiszta és ártatlan. Idővel utunk mások útjává válik és elkezdenek rajta sétálni az emberek. Van aki határozottan, van aki csak óvatosan, észrevétlenül lépked és van aki inkább másik utat választ. Mindenki, aki rálép az útra otthagyja a lábnyomát. Ezek a lábnyomok az emlékek és az érzések, lehetnek jók is rosszak is, de minden esetre vannak. A lábnyomok különbözőek, mindegyik jellegzetes egy egy emberre aki azt ott hagyta. Olyan dolgok ezek, amelyek nem csupán látszólag vannak jel
en az életünkben, hanem befolyásolják is azt, olykor pedig gyökeresen megváltoztatják. Legyen ez a változás akár pozitív, akár negatív, minden egyes lábnyomnak jelentősége van. Minden ember mást és mást tesz hozzá az életünkhöz és mindenki mást vesz el. Természetesen egyszer elmúlik minden, a fájdalom, a boldogság, az élet. Elolvad a hó és vele együtt talán a lábnyomok is. Erre az útra már hiába lépkednek azok az emberek akik korábban elkerülték, hiszen nyomuk már nem marad ott, nem tesz hozzá és nem vesz el semmit az életünkből. Lesznek majd olyanok, akik várják, hogy újra essen a hó és ők lehessenek az elsők, akik ismét jeleket rajzolnak a hóba és ez a legszebb dolog a világon, hinni abban, hogy lesznek még hópihék és visszatérhet az a tiszta, érintetlen út, amin régen ők is szerettek sétálni.
en az életünkben, hanem befolyásolják is azt, olykor pedig gyökeresen megváltoztatják. Legyen ez a változás akár pozitív, akár negatív, minden egyes lábnyomnak jelentősége van. Minden ember mást és mást tesz hozzá az életünkhöz és mindenki mást vesz el. Természetesen egyszer elmúlik minden, a fájdalom, a boldogság, az élet. Elolvad a hó és vele együtt talán a lábnyomok is. Erre az útra már hiába lépkednek azok az emberek akik korábban elkerülték, hiszen nyomuk már nem marad ott, nem tesz hozzá és nem vesz el semmit az életünkből. Lesznek majd olyanok, akik várják, hogy újra essen a hó és ők lehessenek az elsők, akik ismét jeleket rajzolnak a hóba és ez a legszebb dolog a világon, hinni abban, hogy lesznek még hópihék és visszatérhet az a tiszta, érintetlen út, amin régen ők is szerettek sétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése