Tükör

Tükröm, tükröm! Veled szemben őszintén elmondom,
Mit kaptam, mit adtam és még mivel tartozom.
Mikor folyt a könnyem kitől kaptam vigaszt,
Olyan ember vagyok e, aki éjszakákat virraszt.
Megtanultam adni, megtanultam félni,
Megtanultam csalódni, hinni és remélni.
Vesztettem néha el fontos embereket,
És vágytam rá párszor, hogy jobban szeressetek.


Sikerek, vidámság, boldog táncos léptek
Melyekért sok-sok hálával tartozom az égnek.
Hibázik az ember hibázok hát én is,
De akármit tettem én voltam az végig.
Nem öltök most maszkot, mert tudom, nem színjáték,
Egyszerűen csak élek, úgy, ahogyan nekem szép.
Régi dallam hangjának, nem hagyom, hogy ártson,
Szólok a DJ-nek, hogy újabbat játsszon.

Sokszor írtam verset másnak féltem is, hogy célt nem ér.
Csalódni is kellett párszor, hogy megtudjam mennyit ér.
Álmaimból valóság lett, minden, ami fontos az enyém,
Minden reggel arra kelek, hogy ismét van új remény.
A tükörben nem láthatom, a láthatatlan kincset.
Mégis tudom kiről szoktam lemosoni a sminket.

/saját vers/