Ha lenne könnyem...

"Nem látom a tüzet a szádon,
és a füstöt sem úgy fújod most rám mint rég.
Vedd könnyen, ha lenne könnyem,
én biztos hogy miattunk soha nem sírnék."

Volt idő, mikor elhittem, hogy velünk semmi rossz sem történhet. Volt olyan is, amikor ezért igyekeztem mindent meg is tenni. Aztán eljött az idő, mikor észrevettem, hogy már nem csak ezért küzdök, hanem érzésekért is. Idővel rájöttem, hogy ez tipikusan az az érzés, ami magától jön és pont ez adja a szépségét. Ha ezt érezni akarom, akkor nem fogom. A döntés megszületett és végleges, így pár nap elteltével egyre inkább érzem, hogy helyes volt. Képtelen vagyok sírni, ami egyértelmű jel arra, hogy már abszolút nincsenek érzéseim és hogy ezt nem most zártam le magamban. Most legfőképp a nyugalom uralkodott el rajtam és a jövőbe tekintek. A volt barátom szerint máris másik pasim van, tehát kezdődik az amit ígért... rácseszek. Szerencsére sokan vannak, akik meg tudnak védeni tőle és idővel letisztul majd minden aminek le kell. Nekem most élnem kell, egy olyan életet, amivel senkit nem bántok.

szegénység?

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben
és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy.
Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Álmatlan éjszakák...

...amikor nem jön az álom, csak az ihlet és nem hagy békén... ott motoszkál, addig amíg ki nem írod magadból mindazt, amivel nagyrészt képtelen vagy szembenézni.

Kicsi a világ, de benne van minden,
Minden, amit vártál és amiben hittem.
Ott vagy benne Te is, tisztán látom arcod.
Vívnom kell még értünk egy két durva harcot.
Nincs még túl késő, de nincs is túl korán,
Úja dallamok szólnak egy régi zongorán.
Életem a régi százezer új úttal...
Lehet, hogy nem kéne törődni a múlttal?
Lehet, hogy csak egy vagyok, vagy leszek majd Az egy.
Lehet, hogy ha elmegyek majd észre sem veszed.
De lehet, hogy egyszer majd hallasz egy nevet.
Ő volt, aki ezt a kis világot veled osztotta meg.

***

Ott állunk majd ketten, én persze fehérben.
De jó lenne hinni a régi mesékben.
Te leszel a herceg, én igazi királylány
Lesz palota, hintó, arany és szivárvány.

***

Ki vagy és mit akarsz? Hogy kerültél ide?

El szeretnél vinni magaddal messzire?
Tudni szeretnéd, hogy most mit csinálok?
Hallgatok rólad, de legbelül kiáltok...

Nem tudom, miért jöttél, mire vagy kíváncsi,
Hogy tudnék szó nélkül szebb jövőt kívánni,
Megadni mindent, ami látom, hogy hiányzik.
Amit, csak úgy lehet ha egyikünk hibázik.

/saját/

Nem tudom meddig...

Azért születtem, hogy élhessek itt
Hogy hihessem, amit még senki eddig.
Láthassam, azt amit minden nap nézel
Hogy az élet hangja hozzám elérjen.
Érezzem, milyen a szerelem szele
Kaptam szárnyat is, hogy zuhanjak vele.
Barát és ellenség, őszinte és hazug
Adtak sok igazat és kaptam sok kamut.
Nézel és nem érted miért vagyok ilyen
De abban biztos vagy hogy van még egy kis hitem
Itt vagy, nézlek a válaszra vársz
Egy olyan kérdésre, amire szavakat sem találsz.
Kaptál és elvetted , adtál, de nem kellett
Ezeket nem kell majd sohasem szégyellned
Most még minden biztos, de holnap már semmi sem
Ne hidd, hogy magamban megrendül a hitem
Sokat nem tudok, de annyit ígérek
Ha nem is tudom meddig, de mindig így élek.

/saját/

egyszer véletlen...

...szólj rám ha egyszer véletlen összefutnánk egy másik életben...

Egy idő után...

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel
és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel
és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod,
hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet,
magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod,
hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz;
hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.