2012. ápr. 1.

Nem tudom meddig...


Azért születtem, hogy élhessek itt
Hogy hihessem, amit még senki eddig.
Láthassam, azt amit minden nap nézel
Hogy az élet hangja hozzám elérjen.
Érezzem, milyen a szerelem szele
Kaptam szárnyat is, hogy zuhanjak vele.
Barát és ellenség, őszinte és hazug
Adtak sok igazat és kaptam sok kamut.
Nézel és nem érted miért vagyok ilyen
De abban biztos vagy hogy van még egy kis hitem
Itt vagy, nézlek a válaszra vársz
Egy olyan kérdésre, amire szavakat sem találsz.
Kaptál és elvetted , adtál, de nem kellett
Ezeket nem kell majd sohasem szégyellned
Most még minden biztos, de holnap már semmi sem
Ne hidd, hogy magamban megrendül a hitem
Sokat nem tudok, de annyit ígérek
Ha nem is tudom meddig, de mindig így élek.

/saját/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.