"Nem látom a tüzet a szádon,
és a füstöt sem úgy fújod most rám mint rég.
Vedd könnyen, ha lenne könnyem,
én biztos hogy miattunk soha nem sírnék."
Volt idő, mikor elhittem, hogy velünk semmi rossz sem történhet. Volt olyan is, amikor ezért igyekeztem mindent meg is tenni. Aztán eljött az idő, mikor észrevettem, hogy már nem csak ezért küzdök, hanem érzésekért is. Idővel rájöttem, hogy ez tipikusan az az érzés, ami magától jön és pont ez adja a szépségét. Ha ezt érezni akarom, akkor nem fogom. A döntés megszületett és végleges, így pár nap elteltével egyre inkább érzem, hogy helyes volt. Képtelen vagyok sírni, ami egyértelmű jel arra, hogy már abszolút nincsenek érzéseim és hogy ezt nem most zártam le magamban. Most legfőképp a nyugalom uralkodott el rajtam és a jövőbe tekintek. A volt barátom szerint máris másik pasim van, tehát kezdődik az amit ígért... rácseszek. Szerencsére sokan vannak, akik meg tudnak védeni tőle és idővel letisztul majd minden aminek le kell. Nekem most élnem kell, egy olyan életet, amivel senkit nem bántok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése