2012. ápr. 14.

Álmatlan éjszakák...

...amikor nem jön az álom, csak az ihlet és nem hagy békén... ott motoszkál, addig amíg ki nem írod magadból mindazt, amivel nagyrészt képtelen vagy szembenézni.


Kicsi a világ, de benne van minden,
Minden, amit vártál és amiben hittem.
Ott vagy benne Te is, tisztán látom arcod.
Vívnom kell még értünk egy két durva harcot.
Nincs még túl késő, de nincs is túl korán,
Úja dallamok szólnak egy régi zongorán.
Életem a régi százezer új úttal...
Lehet, hogy nem kéne törődni a múlttal?
Lehet, hogy csak egy vagyok, vagy leszek majd Az egy.
Lehet, hogy ha elmegyek majd észre sem veszed.
De lehet, hogy egyszer majd hallasz egy nevet.
Ő volt, aki ezt a kis világot veled osztotta meg.

***


Ott állunk majd ketten, én persze fehérben.
De jó lenne hinni a régi mesékben.
Te leszel a herceg, én igazi királylány
Lesz palota, hintó, arany és szivárvány.


***

Ki vagy és mit akarsz? Hogy kerültél ide?
El szeretnél vinni magaddal messzire?
Tudni szeretnéd, hogy most mit csinálok?
Hallgatok rólad, de legbelül kiáltok...


Nem tudom, miért jöttél, mire vagy kíváncsi,
Hogy tudnék szó nélkül szebb jövőt kívánni,
Megadni mindent, ami látom, hogy hiányzik.
Amit, csak úgy lehet ha egyikünk hibázik.

/saját/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.