két mondat Rólad...
Régen megírt versek soraiba bújva,
Jeleket rajzolva frissen hullott hóba,
Langyos napsugárként didergő tó jegén,
Szunnyadó vulkánként vad vágyaink hegyén,
Édesanyja keblén szomorú kisgyermek
Szebb időket megélt néma, üres termek,
Megíratlan könyvek, elhalkuló zajok
Arcod, szemed, tested, bőröd, illatod.
Ahogyan a szellő a fák között suhan,
fürtjeimmel játszva örökké boldogan,
Mint ahogy napsugár táncol a hűs vízen,
Ahogy a mesékben, épp olyan giccsesen,
Felhős égbe nyúló, megnyugodott hegyek
Akárcsak a régen hóba rajzolt jelek
Lágy otthoni meleg, a zord hóviharban
Mint madár az éggel, vagy fénnyel a hajnal
Gyermek, ki nem mondja sosem hogy szeret,
mint hangszer a dallal,
én úgy vagyok Veled.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése