2013. febr. 3.

Párbeszéd az életről



-Akkor mi most játszunk?
 Mi a neve?
-Élet.
-Vannak-e szabályok?
-Szüless meg és éljed!
-Hogyan kezdjem, merre nézzek, vakít ez a sok fény.
-Nézz előre, ugorj bátran! Ez egy erős kötél.
-Félek hogyha elszakad majd lezuhanok oda.
-Ugorj csak! A félelemmel ne törődjél soha!
-Bátor leszek, belevágok. De már sokan estek.
-Ne nézd őket, gyengék voltak és ez a te tested!
-Lábam remeg, kezem fázik... hideg van egy helyben.
-Gyerünk! Ugorj! Tedd meg és lesz részed melegben!
-Meggyőztél, legyen így! Elengedem magam.
-Ne tedd ezt! Rajtad kívül minden bizonytalan.
-Bizonytalan minden? Mi van a kötéllel?
-Nem mondtam hogy nincs szél, ami egy ilyet nem tép el.
-Nehéz játék ez. A bátorság kockázat.
-Tudod egy gyávának sem emeltek még várat.
-Ne játszunk hát ilyet, nehéz, nem szeretem!
-Ha elkezdted folytasd, szeresd és higgy nekem!

saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.