Átkozottul tiszta bársonyos és meleg
hangodon szól hozzám
a néma képzelet.
Megérinti arcom, simogat és remeg,
hullni kezd a könnyem,
letörli kezed.
Százszor múlt el minden, már rég nem is fáj.
Isten tudja miért Te mindig
maradtál...
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése