A szabadság vándorai

Mert nehéz találni olyan valakit, akit mindenki keres...

A tavasz elkésett, a hó már olvad, tudja hogy mennie kell mégis várja hogy új pelyhek hizlalják akkorára, mint fénykorában volt.
-Az idő is olvad és hiába várod, minden cseppel egyre csak fogy és elillan a pillanat. Többé nem tarthatod már a tenyeredben, ahogy azt a törékeny, apró pelyhecskét sem.-mondta egy hang, valahol a gondolataimban. A hó olvadását sűrű eső gyorsította, ami felerősítette bennem a pillanat fenyegető múlandóságát. Olyan dolgokra gondoltam, amelyekre talán nem lett volna szabad. Olyan emlékek törtek fel, amelyek meg sem történtek még. Lehetetlen képek sorakoztak előttem. Verset kezdtem írni, de a rímek is cserben hagytak.
"Azt mesélted, hogy az élet okkal ad és vesz el.
Máshol, máskor, másnak talán végállomás leszel."
A toll nem akart fogni én pedig rájöttem, hogy nem akarok erről verset írni. Akkor írok verset, mikor szomorú vagyok, ha valami fáj. De most nem vagyok szomorú, még csak nem is fáj semmi, sőt mosolygok. Az ember nem mosolyog ok nélkül. Akkor sem mosolyogtam ok nélkül, mikor még máshogy néztem rá és ha semmi egyebet de akkor azt a mosolyt neki köszönhettem. Egy pár mosolygós estét, egy szebb jövő reményét, vagy a hitet, hogy valakinek még így "selejtesen" is kellhetek. Persze tévedtem és ismét rossz helyen kerestem ezt a fent említett valamit, amit szándékosan nem is neveznék meg. Biztosan ennek is van oka, hiszen mindennek van. Könnyebb lenne ha azt az okot benne találnám meg, akkor sokkal könnyebb lenne elengedni valamit ami soha nem is volt az enyém.
Úgy látom elállt az eső. Talán a nap is hamarosan kisüt, elolvad majd a hó és ha késve is, de azért megérkezik a tavasz. A régi pelyhek elolvadnak és helyükbe lép valami más. Egy valami azonban mégsem fog változni. Ő és én azok maradunk, akiknek születtünk:a szabadság vándorai.

Buta kislány

Újra és újra beleesik a gödörbe, amiből nemrég mászott ki. Naiv kis szeretethiányos nyomorult, aki két kedves szó után még mindig képes elhinni, hogy akár még ő is kellhet valakinek... Feladja a büszkeségét, kiharcolja, hogy észrevegyék... vergődik mint egy partra vetett hal. De akármi történt vele, mindig azt mondta "The show must go on!".

Tán megmarad

Egy méltatlan bérház ablakán,

A pára hűvös bársonyán,

Itt hagyom neked rajzomat.

Míg felébredsz tán megmarad.

Várakozás

Van a várakozás... Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő - ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen.

A legfontosabb dolgok

a hétvége margójára :)
Nem azok a legfontosabb dolgok, amikről beszélünk, hanem azok, amikről hallgatunk...
Az elmúlt időszakban rengeteg olyan dolog történt velem, amikről korábban sok évvel ezelőtt még talán álmodni sem mertem, mindezt olyan emberekkel élhetem meg, akiket egy életre a szívembe zártam és nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy mellettem vannak. Akadnak meglepetések, kellemes csalódások főleg, de egy két olyan eset is, amikor bizonyos emberek féltékenysége és hisztije győz meg arról, hogy mekkora hazugságokat nyeltem be éveken át. Azt hiszem olyan életem van, ami sokaknak tetszik, sokan lennének a helyemben több okból is. Na ez az, amire nagyon büszke vagyok és ez ad erőt, hogy továbbra is tegyek azért, hogy ilyen legyen. Hogy ott legyenek azok a lélegzetelállító pillanatok, azok a felejthetetlen élmények, a tűz, a szenvedély és az a pár őszinte, igazi ember, akikkel ezalatt a pár év alatt gazdagodtam, akiknek életem legmeghatározóbb élményeit köszönhetem. A szavakban nincs benne, de a hallgatásomban ott van, amit érzek. A lényeg abban rejlik, amit konkrétan sosem írtam le ide...

Minden most kezdődik el...

...aztán úgyis menni kell.
De mi van ha nem? Vannak esetek, mikor maradni kell és ezt az ember visszavonhatatlanul érzi. Érezted már úgy, hogy valakit meg kell ismerned? Találtál már valakiben olyasmit, amit keresni sem mertél? Furcsa egy érzés, ha valaki belép az életedbe és azt szeretnéd, bárcsak mindig itt maradna... nem tudod miért. Ha erre gondolsz nincs kibúvó vagy másik út. Határozottan érzed, hogy helye van az életedben és hogy szívesen élnéd meg, hogy ő kísér el az úton amin eddig egyedül mentél és annak ellenére hogy jó volt a szabadság, most mégis valami sokkal jobb dolog kezd körvonalazódni előtted. Nem maradt más, mint hagyod magad, nyitott vagy és hiszel benne, hogy egy megfelelő pillanatban kézen fog és azt mondja: "Legyél az útitársam!"

El kell hinned hogy így fog történni, de ne éld bele magad. A csalódás kizökkenthet abból a meggyőződésedből, hogy egyedi és megismételhetetlen ember vagy és valahol valakinek pont rád van szüksége. Ez az a tény, amit sose tévessz szem elől. Nem minden vonzalom kölcsönös, de el kell hinned, hogy ez most az lesz.

Didergő tavasz

Számoltam a hulló tétova pelyheket

és megírtam hozzád a legszebb versemet.

Nem volt sok szavam, de ez volt a minden,

Sok betű, amikben eddig nem is hittem.

Csípős téli széltől szemembe könny szökött

És sétáltam tovább a hópelyhek között.

Tán még sosem fáztam, remegtem ennyire,

Tudod, már rég tavasznak kellene lennie.

Nem bánom mi lesz, mi volt, mi lehetek,

Hisz neked szántam a legszebb versemet.

Vágyaim betűit egymás után írom,

Belőlem eltűnik, s marad a papíron.

Közben egy kis pehely hullott tenyeremre,

Elolvadt, s mintha már nyoma sem lenne.

Amott egy másikon megcsillan a holdfény.
Mi van, ha neked is csak ennyi vagyok én?

Tenyeredhez érve olvadok hirtelen.

Ennyi lenne csupán az egész életem?

Hulló sokaságban eltévedt pelyhecske,

Talán nélkülem az egész más lenne.

Szavaim pehelyként rakódnak egymásra,

Fehér lepelként terülnek a sárra,

Építve várat, vagy olvadó hegyet...

Mesélve arról, hogy hópelyhed leszek.

saját vers

Talán majd most

Vannak napok, mikor az ember nehezen tudja eldönteni mi is az amit szeretne, mire vágyik és ez mennyiben tér el a jelenétől. Nehéz felismerni, ha eljön a pillanat, amikor bizonyos dolgoknak meg kell változniuk. Van ez a fránya kettősség, a kalandvágy és a szeretethiány között. Vannak eszméletlen felejthetetlen kalandok és vannak pillanatok mikor az ember végtelenül üresnek érzi magát, mert nincs aki éreztesse vele, hogy ő valójában mennyit ér. A testek harmóniája, a vágyak, a vonzódás és a két ember között pattogó szikrák, a forró levegő és a kimondhatatlan izgalom csodálatos dolgok mégis létezik valami, amivel mindez fokozható. Ez nem más mint a lelki harmónia... ha találkozol valakivel, akit nem ismersz még és szép lassan kezded kirajzolni a róla alkotott képed körvonalait akkor titkon ezt is keresed, reméled, hogy talán majd most megtalálod azt a valamit, amit keresni értelmetlenség, amit olyan nehéz találni, nem csoda hiszen nem is láthatod a szemeddel...

!!!

Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkozni kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, te úgyis érzed! Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van, és te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit, valahol egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott légy. Nem lehet rosszkor, rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van, és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél sem szebb, sem jobb, sem izgalmasabb nem történhet veled! :)

Try!

Where there is desire, there is gonna be a flame 

Where there is a flame, someone's bound to get burned 

But just because it burns doesn't mean you're gonna die 

You've gotta get up and try (try try)

Ahol a vágy tombol majd fellobban egy láng

A láng közelében könnyen megéghetsz

Vágyaid tüze azonban nem jelent halált

Vágj bele, mert csak egyszer élhetsz!

(P!nk-Try saját fordítás)

"Sohasem felejtjük el"

Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig!

passion

Talán az egyetlen jó dolog az életemben, az egyetlen amiért érdemes felkelnem, amiben nem kell csalódnom, amiben elismernek, ahol igazán érzem az életet. Talán meg sem érdemlem, de talán mégis, hiszen itt van. Ez olyan szenvedély, ami nem kopik meg... ami a megtett lépésekkel egyre erősebb és teljesebbé válik.