...aztán úgyis menni kell.
De mi van ha nem? Vannak esetek, mikor maradni kell és ezt az ember visszavonhatatlanul érzi. Érezted már úgy, hogy valakit meg kell ismerned? Találtál már valakiben olyasmit, amit keresni sem mertél? Furcsa egy érzés, ha valaki belép az életedbe és azt szeretnéd, bárcsak mindig itt maradna... nem tudod miért. Ha erre gondolsz nincs kibúvó vagy másik út. Határozottan érzed, hogy helye van az életedben és hogy szívesen élnéd meg, hogy ő kísér el az úton amin eddig egyedül mentél és annak ellenére hogy jó volt a szabadság, most mégis valami sokkal jobb dolog kezd körvonalazódni előtted. Nem maradt más, mint hagyod magad, nyitott vagy és hiszel benne, hogy egy megfelelő pillanatban kézen fog és azt mondja: "Legyél az útitársam!"
El kell hinned hogy így fog történni, de ne éld bele magad. A csalódás kizökkenthet abból a meggyőződésedből, hogy egyedi és megismételhetetlen ember vagy és valahol valakinek pont rád van szüksége. Ez az a tény, amit sose tévessz szem elől. Nem minden vonzalom kölcsönös, de el kell hinned, hogy ez most az lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése